tag:blogger.com,1999:blog-47152168622658222562024-03-14T05:48:15.692+01:00Novels and Short stories by Annie SawyerAnnie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.comBlogger16125tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-70773982886782916292015-08-21T12:10:00.000+02:002015-08-21T12:10:12.371+02:00Nadja és Igor #9 - Bűntudat<br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.11.11.<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrksNTCMEcRmo9u-Zjc9SHOLwRzjeohX7hhf7YMSbK8Luiu6i6knTVxEUdOVCXxl05YZ9BYrAFt0Ai_9QX8bDAY5wzFVuVO2hqkyq2q37rvxRNOS9S5FMzMKsB6-IrsjyLIUSuxcx-xU8/s1600/2014-11-10+14.23.41.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrksNTCMEcRmo9u-Zjc9SHOLwRzjeohX7hhf7YMSbK8Luiu6i6knTVxEUdOVCXxl05YZ9BYrAFt0Ai_9QX8bDAY5wzFVuVO2hqkyq2q37rvxRNOS9S5FMzMKsB6-IrsjyLIUSuxcx-xU8/s200/2014-11-10+14.23.41.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az utolsó alkalom volt, hogy
találkoztunk. Tudtam nagyon jól, hogy hamarosan hónapokra is elszakadhatunk,
mert elfogyott a pénzem, neki pedig nincs munkája. Kirúgták a rádióból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sokkolódva ültem ott, és nem
akartam hazautazni. Rettenetesen féltem, hogy nem talál másik munkát, és el
kell költöznie a városból. Néhány pillanatra eszembe jutott, hogy talán
feljöhetne moszkvába, és összebútorozhatnánk. Többször is említette már, hogy
szeretne összeköltözni. De jobban örültem volna, ha az unalmas kisvárosban
élünk… ahol semmi rizikó, semmi lehetőség arra, hogy eltekeredjen a feje. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Soha nem voltam féltékeny alkat,
benne pedig kifejezetten bíztam. Mégis úgy éreztem, valami rossz irányba
változna, ha feljönne hozzám a városba. Féltettem a múltjától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mindenképpen azt szerettem volna,
hogy ott maradjuk, akkor is, ha nem volt a szívem csücske a város. Igazából
egészen megszerettem. Lehet, hogy csak a sok együtt töltött idő miatt, vagy
csak megszoktam, és kicsit a magaménak is hittem, de valahogy otthonosan
kezdtem érezni magam, mikor oda mentem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felvethettem volna a lehetőséget,
hogy jöjjön fel. Sőt, talán az ő agyában is ott motoszkált a gondolat, de
egyszerűen attól féltem, hogy ha az unalmas kisvárosból feljön, megnyílik
előtte a világ, és rájön, hogy kevés vagyok neki. Unalmas, egyhangú… Nem
akartam kocáztatni a kapcsolatunkat csak azért, hogy hirtelen jobb legyen. Úgy
érzetem, hogy ha ott maradunk a kisvárosban, és esetleg később jövünk el,
addigra megszokja, hogy ott vagyok, és nem akarja majd elveszíteni ezt az
egészet. Hozzászokik, és meg lesz elégedve az életünkkel, nem kell majd neki
más. A félelmeimet vele is megosztottam, mert azt gondoltam, hogy egy
kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb alkotóelem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Attól félek, hogy ez –
mutogattam kettőnkre – csak addig működik, ameddig itt vagy. Ameddig itt élsz
ezek között a körülmények között – magyaráztam. Az arca elkomorodott. Nem
érdemelte meg, hogy ilyeneket mondjak neki, de el kellett mondanom az
érzéseimet, nem azért, hogy bántsam. Azért, hogy megnyugtasson – Mármint nem
azt mondom, hogy nem szeretsz.. de meddig fogsz, amikor rájössz, hogy mennyire
unalmas vagyok? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nekem soha nem leszel unalmas.
Ez nem történhet meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Most még így érzel. De ez nem
lesz mindig így. Még te sem tudhatod, hogyan lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Értem. Maradhatunk itt is, ha
szeretnéd – mondta. A szemembe nézett. A szabadtéri sakk asztaloknál vártunk a
buszomra. Alig egy óra, és felrak egy buszra, majd ki tudja meddig nem
találkozunk… A szavaiban ellenkezés, és igazi érzések helyett inkább belátást
tapasztaltam. Mintha ő maga is úgy sejtené, hogy a kapcsolatunk csak addig
működik, ameddig nincs lehetősége másként élni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Úgy éreztem, hogy csak egy
kapaszkodó vagyok, ami segít a mocsár felett tartani a fejét, amíg valaki ki
nem húzza, s aztán amint kihúzta, ő elengedheti azt a kapaszkodót. Ettől
rettenetes bűntudatom lett. Mintha elárultam volna őt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hónapokig gyötört a szörnyű
bűntudat azért, amit akkor gondoltam. Saját magamat éreztem rohadéknak, amiért
képtelen vagyok benne megbízni. Tőle mindig csak jót kaptam, szeretetet,
törődést. Meghallgatta az ostoba fantáziáim, és beszélt, ha nem akartam. Mindig
arról beszélt, ami engem érdekelt, és ostoba történetekkel szórakoztatott. Soha
semmi rosszat nem tett, és mégis képtelen voltam bízni benne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De amilyen bolond voltam, ezeket
a kételyeket még vele is megosztottam, mintha direkt csak bántani akartam
volna, és hiába csináltam volna vissza az egészet. Hiába tettem volna meg nem
történtté. Már nem lehetett. Néha olyan szörnyű kételyeim voltak, és rémálmaim
a jövőnkkel, vagy éppen a hiányával kapcsolatban, hogy azt nem tudtam bent
tartani. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Többször is megbántottam ezzel,
és egyszerűen éreztem, hogy ez bántja, de nem tudtam magamban elviselni. Égette
a lelkem. Meg kellett beszélnem vele, mielőtt még arra sarkall az egész, hogy
elmeneküljek az érzéseim elől, és abba hagyjam az egészet a fenébe. Vagy még
rosszabb… hogy én zavarodok bele a dologba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Önző voltam, mert nem tudtam
elviselni ezt a terhet, és mind rázúdítottam. Talán egy nap pont ez vet majd
véget az egésznek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-54527918960770698082015-08-21T12:09:00.000+02:002015-08-21T12:09:09.223+02:00Nadja és Igor #8 - Első kétely<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.11.01.-02.<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEj8aH_9wMJhyKvRf2NUVgXbnbtbT_Eg9ENg2-C5kgmqyxjxFEzQsGsAJWBX5A-_zbrqYuavw2AbrW3bMjuW0ehHbwFHflaiDe6mBZ-ja7zfqSGX2pQBADiwyKvQtVk8faLB5Ma1xkdbo/s1600/2014-11-02+06.12.41.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEj8aH_9wMJhyKvRf2NUVgXbnbtbT_Eg9ENg2-C5kgmqyxjxFEzQsGsAJWBX5A-_zbrqYuavw2AbrW3bMjuW0ehHbwFHflaiDe6mBZ-ja7zfqSGX2pQBADiwyKvQtVk8faLB5Ma1xkdbo/s200/2014-11-02+06.12.41.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Imádtam a nála töltött
hétvégéket. Péntek délutántól hétfő délutánig tartottak. Ebben benne volt a
péntek délutáni közös rádióműsor, a vasárnap reggeli műsor és a hétfő
délelőtti, onnan indultam haza. Esténként valami filmezés, és a fennmaradó
szombati napon valami, ami éppen eszünkbe jutott. Az első nála töltött hetem
alkalmával füstbombát gyártottunk. Életem egyik legszebb hete volt, pedig
tényleg semmit sem csináltunk, csak ettünk, bementünk melózni, filmeztünk és
aludtunk. Nem terveztem a jövőt, csak elvoltam azzal, ami éppen volt.
Összebújtunk, törődött velem, éreztette, hogy érdeklem, hogy szeret.
Puszilgatott, simogatott, hízelgett. A mosolya törődő volt, mindig érdeklődött,
hogy kérek-e teát, nincs-e túl hideg, vagy mit szeretnék csinálni. Egyedül azt
felejtette el mindig megkérdezni, hogy nem vagyok-e éhes. Ezt a nagyika tette
meg helyette néha, amikor meglátott, vagy csak úgy óránként, hátha egyszer csak
éhes leszek, és nem merek majd szólni. Nagyika hangot adott a véleményének
miszerint rám férne még vagy nyolc kiló és akkor is jól néznék ki. Sokszor
tartottunk cigiszünetet, ami azt jelentette, hogy néha kimozdultunk a négy fal
közül akkor is, ha nem volt semmi programunk. De egyébként airsoftozni is
magával vitt. Minden percét élveztem az ott töltött időnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az első kételyem pontosan a tizenegyedik
hónap második napjára esett. Azaz, aznap estére, amikor békében megnéztük a
Kick Ass mindkét részét. Boris telefonált, hogy buli van a hegyen, és menjünk.
Nem volt különösebben kedvem. Szívesebben… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elvetettem a gondolatot, és
összeszedtem magam, vártunk még egy kicsit indulásra készen; közben megmutattam
neki, hogy állok a pillangóval. Ismét megdicsért és úgy tett, mintha jobb lennék
nála. Nem sokkal később megjött értünk Boris egy kis fehér teherbusszal.
Megálltunk egy közért előtt néhány energiaitalért. Aznap este ittam először
mojitos bombát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Remélem szereted – nyomta a kezembe Igor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azon az estén történt, hogy az
egyik helyi jampigyerek befüstölte az utasteret füves füstjével, mire Igor
teljesen fölöslegesen legyezgetni kezdte kifelé a füstöt a nyitott ajtón, és
megkérte a fiút, hogy ne füstöljön be, mert nem akarja érezni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bevallom, gyanús volt a hisztije,
de nem akartam ezen gondolkodni. Utólag is inkább elhessegettem a képet minden
alkalommal, amikor előbukkant. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az este egy kör vodkával
kezdődött, és folytatódott is, majd előkerült a whiskey. Ballantines, amit a
Jack Daniel’s követett. Kólával vagy anélkül. Aznap este magamhoz képest
rengeteget ittam mindkettőből, de különben végig nem éreztem a kínos hatást.
Másnap sem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igor és a fiúk azonban
kiszivárogtak a hátsó ajtón és… nem láttam, amit csináltak. Csak azt tudom,
hogy volt whiskey, vodka és fű, én pedig nem éreztem a magam részéről a
megivott mennyiség hatását, Igor annál inkább, pedig a szemem láttára csak
annyit ivott, amennyit én, és nyilván jobban bírja, mint én. Azaz a-pia b-fű. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miközben a fiúk kint iszogattak
és beszélgettek, én a krumplit igyekeztem kisütni, ha már elvállaltam a
feladatot. Igor egy haverja sertepertélt körülöttem, és próbált kioktatni a
krumplisütés rejtelmeiről, ami igazából kedves volt tőle, de kissé idegesített…
abszolút nőietlennek éreztem magam ettől az oktatástól. Nevettem rajta. Nem
foglalkoztam vele, hogy körülbelül minden második mondata hitetlenkedés volt
afelett, hogy hogyan szerethettem bele valakibe, aki olyan, mint Igor. Nem
nagyon gondolkodtam azon, hogy miért mondhatja, arra gondoltam, hogy csak fel
akar szedni, mert azt gondolja, hogy van esélye. Fura is volt, hogy egy este
alatt akarja elszeretni a haverja nőjét. Igazából ez két intő jel egyszerre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igort különben nem érdekelte a
jelenet, jól elvolt a haverjaival, egészen odáig, amíg valaki rá nem szólt,
hogy épp a csaját hülyítik mindenfélével. Akkor lett csak ideges, és
megfenyegette a fiút. Annyira ideges volt, hogy az aprót csörgette a zsebében.
Oda rejtette a kezét idegességében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Furának tartottam a hangulatingadozásit,
amikor pár perccel később pedig meg akart táncoltatni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
De én nem tudok táncolni. Már elfelejtettem – mondtam neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Én se – nevetett, és cibált még pár percig, mintha táncolnánk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egész éjszaka ezen járt az agyam,
és azon idegeskedtem, hogy vajon miféle ember lehet ő, és vajon mibe keveredtem
bele. Vajon a dolgok, amiket mások mondanak tényleg igazak? Vagy miért utálja
őt mindenki? Annyira nem lehet rossz ember, hogy mindenki utálja, mégis… egy jó
szót sem hallottam róla, és jórészt még a saját barátai is ellene beszélnek.
Miért nincsenek olyan barátai, akik kiállnak mellette, miért van mindenkinek
rossz véleménye róla? Mindenki nem lehet hülye. De ő sem az. Vagy az? De mi ő?
Romlott, őrült, beteg? Félnem kellene tőle? Mi lesz így az én sorsom? Vajon
jobb volt nélküle az életem? Nem! Fáj, mert már nem tudnám elviselni nélküle
ezt az életet. Nem tudok tovább úgy élni, ő kell! De mi lesz, ha mégjobban
megismerem, és kiderül róla valami? De legalább szeret. Az a feladatom, hogy
szeressem olyannak, amilyen. Mégis. Vajon tiszta? Vajon drogos is? Nem, az
kizárt. Hogy lenne? Elég ebből a hülyeségből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egész éjszaka nem aludtam ezek
miatt a gondolatok miatt, így reggel rossz hangulatban keltem. Elhatároztam,
hogy kicsit durva leszek vele, hogy érezze a kínlódásom. Nem nagyon beszéltem
vele, csak mentem mellette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Hogy aludtál? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Aludtam valamennyit. Te? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nagyon rosszat álmodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Tudom. Kiabáltál. Megint meghaltam, ugye? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Megint hangosan beszéltem közben? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Igen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A továbbiakban nem nagyon
beszéltünk, egészen addig, ameddig be nem jelentette, hogy kakaót akar túrós táskával
reggelire ezért beugrottunk a pékségbe. Az új lány dolgozott, kedvesen
érdeklődött felőlünk, és Igor munkaideje felől, mivel panaszkodtuk a korai
kezdés miatt. Hétkor indult a műsor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egész nap ott szenvedtünk,
láttam, és éreztem a fájdalmát. Olyan volt, mintha én is szenvednék, pedig én
különben jól voltam. Álmosan, de jól. Látni azonban, hogy ő kutyául van… olyan
volt, mintha én is érezném, amit ő. Rengetegszer próbáltam kimondani, hogy nem
kellene folytatnunk, és talán bele is kezdtem a beszélgetésbe. De nem tudtam
megtenni. Szükségem volt rá akármilyen is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy darabig még rosszul esett a
későbbiekben is, ha tudtam, hogy buliban van, de attól a naptól kezdve
megváltozott a hozzáállásom. Éreztem, hogy nekem kell változtatnom, mert
képtelen lesz az én elvárásaim szerint élni. És talán én is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Rájöttem, hogy ő fontosabb lett
az elvárásaimnál. Maximum szakítok, ha mégis van valami titkos ügye, gondoltam.
Megpróbáltam délután kicsit kedvesebb lenni. Nem akartam végig haragudni rá,
még akkor sem, ha utána már nem tudtam mit kezdeni, az érzések hangulata ráült
az egész napomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-4632910221134046492015-08-21T12:07:00.000+02:002015-08-21T12:07:13.584+02:00Nadja és Igor #7 - Első nap a világ végén<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.09.13.<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNUDykmMj0qZGdbPIrJs5hFolRowmwIK4ouGcqANBXEoeV3HMuV3mRtwwEfllPZcM6Rt3Ou6yLRInm3qZTrjRW4weHnUUwP5U6zVaheoOmTMiz74pK7eEgTqh238A8Pi6TmyJq4AowyA/s1600/3307797-7.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNUDykmMj0qZGdbPIrJs5hFolRowmwIK4ouGcqANBXEoeV3HMuV3mRtwwEfllPZcM6Rt3Ou6yLRInm3qZTrjRW4weHnUUwP5U6zVaheoOmTMiz74pK7eEgTqh238A8Pi6TmyJq4AowyA/s200/3307797-7.jpg" width="200" /></a></div>
Miután ő is megerőltette magát,
és becsületesen felutazott a kedvemért a szülővárosomba, rászántam magam, hogy
akkor én is leutazom a kedvéért. Nem akartam igazán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Meg voltam ijedve, nem tudtam,
mit hogyan kell csinálni. Jegyet kellett váltanom, de nem akartam beszélni a
jegypénztárnál, mert attól a vastag üvegtől a mögötte ülő jegypénztárosnő
atomsüket, és mindig kiabálni kell. Nem ismertem az állomást, nem tudtam, hol a
jegypénztár, nem tudtam, mi lesz kiírva a vonatom érkezési helyeként a táblára.
Nem találtam a jegypénztárt, így elhatároztam, hogy automatából veszek jegyet,
amiről nem tudtam, hogyan kell használni. Egy a vasúttársaság logójával
ellátott mellényt viselő fiú segített ki, de már nem kaptam ülőhelyet a
legközelebbire. Azaz órák múlva ment volna a következő, és nekem nem volt időm
várni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A fekete „v” kivágású pólómat
vettem fel, a khaki színű dzsekivel, farmernadrággal és a fekete csizmával,
amit pontosan három éve töretlenül imádtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felhívtam, hogy megkérdezzem, mi
legyen. Csalódást okoztam neki, már nagyon várt… A hangja miatt megsajnáltam még akkor is, ha
semmi kedvem nem volt az utazáshoz. Féltem, és olyan elhagyatott voltam, mint
egy a világ végi pusztán kidobott macska. A beszélgetés közben az egyik
lépcsőre kuporodtam, ami azt eredményezte, hogy egy nő sajnálkozva került ki,
amikor a vonatához igyekezett. Valószínűleg hajléktalannak néztem ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aznap nem sikerült lejutnom
hozzá, helyette haza buszoztam, ami összeszámolva még úgyis 247.83 rubelbe
került, hogy a buszon visszafelé, már nem váltottam jegyet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Frissen szőke hajam besárgult,
amikor megázott a buszmegállóból hazafelé való sétám során, a csizmám pedig
beázott. A ruhámból csavarni lehetett a vizet, amikor otthon ledobáltam
magamról. Azt a furcsa rózsaszín melegítőt vettem fel, amit apától kaptam.
Talán életemben először használtam, felvette a régi szekrény savanykás szagát.
Aznap megváltam a tinibandás posztereimtől. Többé nem volt szükségem rájuk. Az
égősorokat a galériámon helyeztem el, és nagyon büszkén mutattam az eredményt
Igornak. Végig beszéltünk, arról áradozott, hogy mennyire kár, hogy nem vagyok
ott, és mennyi mindent tudnánk csinálni. Miközben sajnáltam is, hogy nem lehetek
ott, közben kicsit örültem, hogy másként alakult, és tudtam, hogy ennek oka
van. Valami oka. De nem tudtam, hogy mi az az ok. Talán intés volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aznap az általa ajánlott egyik
sorozatot kezdtem el nézni, miközben kommentáltam neki a véleményem. Elárulta,
hogy olyan ajándékot tartogat nekem születésnapom alkalmából, aminek örülni
fogok, és majd megtanítja, hogyan kell használni, de vigyázzak, hogy ne tegyek
kárt magamban. Viszont nem mondhatja el, hogy mi az, mert csak jövőhéten derül
ki, mikor odaadja. Mégis addig erőszakoskodott, és addig piszkált vele, hogy
végül rábeszélt, hogy megmutathassa. Amikor megláttam, meglepett, hogy ilyen
rövid idő alatt így kiismert, és foglalkozni kezdett velem… miközben én csak
valami laza ismerkedésnek és összejövögetésnek fogtam fel a dolgot, ami
várhatóan egy vagy maximum két hónap múlva véget is ér.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.09.20.<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igazán akkor tudtunk találkozni,
amikor megerőltettem magam, és ténylegesen megszerveztem magamnak az utat.
Következő héten is bennem volt a félsz, de akartam menni. Rá kellett vennem
magam, hogy kiűzzem a félelmeket. A tervezésem csak megkönnyítette, amikoris
kiderült, hogy nem kell a város másik végébe utaznom a vonatig, mert van egy
közelebbi megálló. A múlthéten megtanultam kezelni az automatát, így nem
kellett interakcióba bocsátkoznom az atomsüket jegypénztárossal sem, gond
nélkül megvettem a jegyet, a jegyről pedig megszereztem a legfontosabb
információkat. A vonatom ettől a pillanattól kezdve egészen az utolsóig kivétel
nélkül mindig a nyolcas vágányról indult, és én onnantól mindig legalább negyed
órával, de a későbbiekben inkább háromnegyed órával előbb érzetem. Többek
között ez a rendszer tanított meg időben érkezni mindenhová. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A vasútállomástól még legalább
fél óra kocsira helyezkedett a puszta, ahol Igor élt. A helyiek szerint annál
vidékebbre még biztosan nem jártam… és igazat beszéltek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igor egy ismerősét szervezte be
fuvarnak, aki az említett „puszta” központjához érve közölte; <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Jól nézd meg, ez itt a központ
– behajtva a középső betonútra, az első ház előtt megállt. Azt hiszem, valami
sokkot várt, vagy valami jelenetet, melyben azonnal megpróbálok elmenekülni,
verni az ablakot ököllel, és kiabálni, hogy vigyenek haza. Legalábbis ilyen
arcot vágott, amikor arcán kaján vigyorral megjegyezte, ez a hely központja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Első körülnézésre egy fás,
ligetes helyen szálltunk ki, ami után házsorok következtek. A tovább vezető út
mentén garázssor állt, és az út túloldalán omladozó szálloda foglalt helyet. Az
már az enyészeté, látszik is a stílusán, hogy körülbelül 30-40 éve üresen áll. Olajfesték
a mellékhelyiségekben, és a lépcsőházban, gejl virág minta a szobákban, fa
lambéria a közösségi terekben, négyzet mintás fa mennyezeti burkolat, és az a kő
a padozaton! Számomra egyértelműen a hetvenes éveket idézte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem volt lehetőségem szétnézni,
mert a nagyika és a szomszédság már a kapuban várt, ami kicsit megijesztett.
Elbúcsúztunk a fuvarosunktól, majd egyből bemutatott a nagyikának, aki széles
mosollyal üdvözölt, puszival köszöntött. Majd pedig bemutatkoztam a néninek,
aki a szomszédságból csak azért volt ott, mert megneszelte, hogy érkezem és
kíváncsi volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A ház egyszerű vidéki faluház
hangulatát keltette bennem elsőre, barátságos kis művelt kerttel, tele
virágokkal és egy csapzott duci kutyussal a ház előtt. Belépve készülő pörkölt
illata csapta meg az orrom. Igor azonnal a szobájába vezetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem egészen úgy képzeltem el,
ahogy volt. Amikor a szobáját emlegette, azt képzeltem, hogy egy kis lakás
egyik kisebb szobája egy ággyal és kék szőnyeggel, meg némi férfias
rendetlenséggel, ami néhány számítógép vagy egyéb műszaki eszköz szétszerelt
alkatrészeit jelenti. És/vagy szétdobált DVD-ket. Ehhez képest egy kertes ház
egyik nem is kicsi szobájában találtam magam. A bútorzat alapján valaha valami
nappaliszerű lehetett. Látszott a polcokon, ahogy egykor porcelán díszek és
poharak tarkították, de ma már csak elhasznált dezodoros flakonok, és üres
energiaitalos dobozok pihentek a helyükön, ezekkel félrelökve és felborogatva a
polcok eredeti lakóit. Némely polcokon könyvek is kaptak helyet, ilyen-olyan
rendszertelenséggel bezsúfolva. Hűtőláda és egy kis asztal mellette, foglalt
helyet szemben a szekrénysorral. A kisasztalon vízforraló, és kávéfőző. Ez
nagyjából azt az érzetet keltette, hogy ha teheti, inkább ki sem lép a
szobájából. Az ablak alatt, és a túloldalon egy-egy ágy helyezkedett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Ha mégis meggondolnád magad, és maradnál éjszakára, ott is aludhatsz, ha
velem nem akarsz – mutatott az ablak alatti ágyra, ami leginkább a dolgai
tárolására szolgált. Ruhák, zsinórok és tárgyak, voltak össze-vissza ledobálva
rá, amiket valószínűleg néha használt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem fogom.. korai – mondtam, de valahogy úgy vettem észre, mintha
képtelen lenne megérteni, hogy nekem miért korai nála tölteni egy éjszakát.
Pedig nagyon-nagyon világos volt az egész. Nem azért, mert nem akartam vele,
vagy mert nem akartam őt magát. Egyszerűen csak meg kellett tudnom, hogy van-e
jövője ennek az egésznek, mert ha nincs, akkor nem akartam egy újabb strigula
lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kisasztal felett egy MP5 és a
Sig-Sauer állt felszögelve. Ezeken meg is akadt a tekintetem, ahogy az asztalka
mögötti sarokban helyezkedő kályhán. Elképzeltem a téli estéket, amiket ígért. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Ha akarod, megtanítalak lőni – mondta hamiskás mosollyal az arcán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Még szép – mondtam, majd az egyik polchoz lépett, és tragikus
hirtelenséggel átadta nekem az ajándékát. Már nem lepett meg, mert korábban
küldött róla képet, valahol belül mégis meglepetésszerűen ért még mindig. Egy
pillangó volt. Kés. Azt éreztem, hogy ő tényleg hozzám való, hogy ő valaki
olyan, aki belém lát, aki kiismer, és akit érdeklek. Ezért kezdett el érdekelni
ő maga is. Valahogy úgy éreztem hasonlóak vagyunk, egyek. Összetartozók.
Megmutatta, hogyan kell használni, és visszaadta, hogy gyakoroljam, amíg ő
elintéz valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pillanatok maradtak meg az
agyamban erről a napról, amikor kiment telefonálni, mert a szobában nem volt térerő,
és amikor néha otthagyott egy-egy cigi kedvért. Ezeket a pillanatokat akkor
első alkalommal még egészen kínosan éltem meg, később pedig már idegölő volt a
rá való várakozás. Mintha elkezdtem volna tényleg beleszeretni, hiányzott, és
nem akartam, hogy pillanatokat veszítsünk abból az egyébként is kevés közösen
eltöltött időből is. Továbbá, hogy kegyetlenül ügyetlen voltam a pillangóval. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Később kivitt lőni az MP5-el; <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lőtt néhányat egy fa tövében
elhelyezett régi TV-re, majd egy távolabbi fára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Csak nézd az irányzékot, válaszd ki a célzó szemed, és azzal célozz –
mondta, és a kezembe adta a fegyvert – Nem nehéz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem – ráztam a fejem, és értetlenül tűnődtem rajta, hogy mi a fenéért
lenne nehéz. Lőttem egy sort a távoli fára, az első bb után rájöttem, hogy a
lágy szellő miatt kicsit balra kell tartani. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Ötből négy találat. Téged nem is kell megtanítani. Jobban lősz, mint én
– nevetett, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy biztos hízeleg. Nyilván
nem csinálom jobban, mint ő, és nyilván nem vallaná be, ha tényleg úgy lenne.
Mégis tetszett, ahogy elégedett mindennel, amit csinálok még akkor is, ha béna
vagyok, vagy semmirekellő. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Meglep? – mosolyogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem, mert te vagy az én Bonniem – mondta. Mindig azt mondta, hogy mi
vagyunk Bonnie és Clyde. Mindig egy erről szóló dalt küldött nekem a rádióban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Később azzal az ötlettel állt
elő, hogy nézzük meg a közeli szállodát, mert tudta, hogy mennyire érdekelnek a
romos házak, elhagyatott épületek. Annyira jól éreztem magam vele, hogy eszembe
sem jutott elővenni a telefonom, és fényképezgetni. Sőt, utólag rádöbbentem,
hogy még wifi kódot sem kértem tőle. Pedig ez a két legfontosabb eleme az
életemnek. Folyamatosan online, és mindent lefényképezni, dokumentálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szeptember vége felé közeledtünk,
de a fák még zölden virítottak, lobkoronájukon besütöttek a nyárvégi nap
édeskés mézszínű sugarai. A hely korábbi elmondásának megfelelően tényleg
druidafalvának nézett ki, csodálatosan szép, és otthonos volt számomra. Ebben
is igaza volt. Imádtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Viszont olyannyira nem született
egyetlen kép sem arról a napról, hogy sem indulás előtt, sem hazaérkezésem után
nem csináltam egyetlen egyet sem. Ő lefoglalt, és ilyen még sosem volt azelőtt.
Szórakoztatott, és mindenre jutott egy ici-pici idő aznap. Mintha mindent meg
akart volna mutatni, és mindent akart volna egyszerre csinálni. Mintha be
akarna avatni az életébe… mesélt és mesélt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A későbbiekben kaptam a
nagyikájától egy hatalmas nagy tál pörköltet nokedlivel, ami el is döntötte a
sorsom. Tudtam, hogy udvariatlanság dolgokat a tányéron hagyni, így igyekeztem
megenni az egészet, de képtelen voltam az egészet eltűntetni. Pláne, amikor
belebotlottam egy darab májba pont akkor, amikor már nem voltam éhes. Pedig
különben az egyik legjobb pörkölt volt, amit valaha ettem, és egy
örökkévalóságig tartott, amíg elcsipegettem, mint valami kis veréb. Közben
horror játékos youtube videókat néztünk, jobban mondva én, ő pedig engem
figyelt, hogy mikor végzek már. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Soha olyan vágyakozó tekintetet
nem láttam, így csak akkor tettem le a tányért, amikor már tényleg éreztem,
hogy nyugtalankodni kezd. Elhúztam a legvégsőkig a pörkölt megevését, hogy
szerelmes csókokkal halmozhasson el végre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nehéz volt a búcsú, a háttérben
egy The Pretty Reckless szám szólt… a Make me wanna die. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Látod… ezt szeretném elérni a tövénél, ami neki is van – mutattam Taylor
Momsen lenövésére a klipben. Az ő lenövése azon kevesek egyike, ami nem
visszataszító, és tökéletesen illik a stílusához. Közben pedig titkon féltékeny
voltam a lányra, mert tudtam, hogy tetszik neki. Ez volt az a furcsa érzés,
amit soha nem mondtam volna el neki. Valahogy úgy éreztem, hogy ha megszűnik az
újdonság varázsa, és nem lát majd annyira szépnek, hozzá kezd majd
hasonlítgatni, és nem leszek elég jó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valamit mondott, de arra már nem
figyeltem. Teljesen elvesztem a gondolataimban. Képtelen voltam megérteni, hogy
miért akar ennyire… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Annyira féltem, hogy idővel
rájön, hogy csak az aktuális életkörülményei, és az elszigetelt életmódja miatt
szeretett ennyire belém, és annyira rettegtem, hogy ez az életmód egyszer
megváltozik. Nekem pedig nem lesz többé helyem a szívében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-76413996991599285902015-08-21T12:06:00.001+02:002015-08-21T12:06:16.529+02:00Nadja és Igor #5 - Augusztus 23.<br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.08.23 10:00<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguw8I28bLYNF9WkI3BURsPhdx6RJ5QT092nc3_CwNuiCn_FWHExKcyY2rj8OLxluEkVhmixLmsFzS3X-zrfUu06ZPka3FiM6EmSTd5hb5GGQ6tRJcfpS-lcTl-AXvYBkMsVEJz1HEcqvk/s1600/2014-10-20+16.11.23.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguw8I28bLYNF9WkI3BURsPhdx6RJ5QT092nc3_CwNuiCn_FWHExKcyY2rj8OLxluEkVhmixLmsFzS3X-zrfUu06ZPka3FiM6EmSTd5hb5GGQ6tRJcfpS-lcTl-AXvYBkMsVEJz1HEcqvk/s200/2014-10-20+16.11.23.jpg" width="150" /></a></div>
El sem hiszem, hogy megint kések.
Csak tíz perc, de ebben a kisvárosban szörnyű vétek. Plusz, ez olyan első… izé.
Első… mi az? Nem, nem is akarom kimondani. Gondolatban sem. Annyira lehetetlen,
hogy ebbe belementem. Ráadásul ezt a bugyuta virágos „teniszcipőt” vettem fel.
Tök idegen, és tudom, hogy mit akar. Nyíltan belementem egy olyan találkozóba,
melynek során az lehet a téma, hogy… leszek-e a csaja. Rémes. Borzasztó.
Szörnyűséges!! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt hiszem Irina haragudni fog,
amiért otthagytam. Végülis az ő vendége volnék, de ez most; Elsőbbségi. Miért?
Irina sokkal jobb barátnőm, mint amilyen fontosnak kellene lennie ennek az
idegennek. De nem. Az elmém ködös. Szedd a lábad!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor odaértem, ő már a rádió
épületének lépcsőjénél várt. A korlátnak támaszkodott, fekete bőrdzsekit
viselt, aminek abszurditása fel sem tűnt abban a zavart állapotomban. Nyáron
bőrdzseki… Fehér fejhallgatóval a fülén várt, de amint meglátott, elmosolyodott
és levette azt. Összehajtogatta. Akkor láttam,hogy vezeték nélküli.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Rajtam a rövid farmerdzsekim
volt, a szürke ujjatlan flitteres oldalú szürke felsőmmel és egy farmer
rövidnadrággal. Meg az az ostoba virágos „teniszcipő”. A nap végére ezerszer
megbántam azt a választást.. Nem mintha a szandál kényelmesebb lett volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igor, miután megdicsérte a kinézetem, azonnal az erdő felé vitt,
odafelé megmutatta az iskolát, ahonnan kirúgták, és az iskolát, ahol aztán
végzett. A mára használaton kívüli épület nagy hatással volt rám. Szinte
láttam, ahogy az udvaron rohan, elkaptam a tekintetem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Sokszor jöttem erre a
könyvemmel. Feljöttem olvasni. Szerettem elbújni a többiek elől – mesélte
felfelé menet – Szerettem magam lenni velük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hittem neki, és figyeltem minden
szavát. Zavart voltam, és próbáltam komolytalanul venni, de addigra rengeteg
információt zúdított rám, mintha a taktikája része lenne, hogy információt
zúdít rám, hogy azzal ejtsen fogságba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felvitt a kilátóba, de az már
foglalt volt, így nem messze attól, egy padon ültünk le egy kicsit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szóval? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szóval, mi? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mit akarsz? Eljöttél velem ide.
Minden nap eljöttél hozzám… Zavar, hogy nem tudom, mire gondolsz. Miért
csinálod ezt? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem tudom. Mert így jó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– De mit akarsz tőlem? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem tudom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Akarsz egyáltalán valamit? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem. Nem tudom. Talán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szerinted lehet ebből valami? –
elbizonytalanodtam a kérdésétől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért kérdezel ilyeneket? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mert holnap hazamész, én meg
airsoftozni… Azaz nem találkozunk már. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azt hittem, legalább kivárod a
nap végét, vagy valami. Nem lehetnénk inkább barátok? Aztán majd lesz, ami
lesz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem. Az nekem nem megy. Tudod,
barátok… aztán már túl jó barátok leszünk, és nem akarod elrontani. Ismerem ezt
a szöveget. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Én nem vagyok olyan. Nekem
nincs szövegem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Döntened kell. Nem mehetsz el
csak így. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Legyen – vontam vállat –
próbáljuk meg – egyeztem bele, messze a panorámát fürkészve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Akkor most meg foglak csókolni
– döbbenten az arcára kaptam a tekintetem. Nem akartam. Még mindig korai volt,
de hiába látta rajtam, abszolút nem érdekelte. Jó volt. Erősen cigi és kávé
ízű. Követelőző, de semmi esetre sem rossz. Ettől függetlenül nagyon küzdöttem,
hogy aznap a lehető legkevesebbszer történhessen meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az erdőből kifelé megfogta a
kezem. Nem akartam… tekintve, hogy a kapcsolatunk még öt perce is alig tartott.
Kínos volt, és nem akartam, hogy azonnal mindenki tudjon róla. Márpedig egy
olyan kisvárosban mindenki mindenről azonnal tud. A fenébe is. Nem tudtam neki
pontosan elmagyarázni, az erdőből kiérve, kérésemre mégis elengedte a kezem.
Helyette inkább mindenképpen át akarta fogni a derekam, mintha nem értené, hogy
még túl frissek vagyunk. Vagy csak szart rá az egészre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután az úthoz értünk, leültünk
egy padra, de hamar felállt, és mesélni kezdett. Ismét magáról. Arról, ami
Moszkvában történt, arról, ami miatt újra haza kellett térnie. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Még meggondolhatod magad –
jelentette ki a rizikós sztori végén, én pedig egy pillanatra mellé bámultam.
Átfutott az agyamon, hogy nekem nem kell ilyen élet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ugyan, ne hülyéskedj! Ezért? Ez
már a múlt – mondtam, és rá mosolyogtam. Nem értettem, hogy miért.
Kétségbeestem. A saját eszetlenségemtől, a meggondolatlanságomtól. Tudtam,
hogy, amibe belemegyek az rossz, mégis belementem, és jól éreztem magam abban a
pillanatban. Ezt követően megmutatta a tavat. Éppen egy esküvő előkészületeit
láthattuk, közben az Aladin zenéje ment, amit akkor ismert fel, amikor leültünk
az asztalhoz. Kinevettem. Zavart, ahogy egyfolytában csókolgatni akart, és
fogdosni a kezem, a derekam… rászóltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A következő állomás a régi iskola
udvara volt. Be akartunk mászni az épületbe, de az túl bonyolultnak… vagy
inkább lehetetlennek bizonyult a rendelkezésünkre álló eszközökkel – semmi – így
fogott, magához vont, és újra megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Aztán nehogy már megerőszakolj
itt az iskolaudvaron, te igénytelen – suttogtam a fülébe mosolyogva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Jól van, jól van – nevetett –
de azért megcsókolhatlak, nem? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem – mosolyogtam. Hamarosan
kimásztunk az iskolaudvarról. Illetve egy jó darabig időztünk ott ebben a cuki rózsaszín felhőben egy szoros ölelésben, megannyi csókkal pecsételve meg friss kapcsolatunkat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Tudod, ezek most mit hisznek? –
az úton elhaladó autókra néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Tudom… - grimaszoltam, és
valahogy megundorodtam a gondolattól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hazafelé bementünk a pizzázóba,
ahol a héten először kaptam fél liter buborékmentes ásványvizet… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ez most jól jön, pont meghalok
szomjan. Egész héten – mondtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért nem szóltál?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ugyan, nem olyan fontos… -
valamit motyogott, a fejét rázta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hamarosan összetalálkoztunk a
násznéppel, és a boldognak tűnő párral. Félreültünk egy padra, amíg elvonultak
mellettünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azért remélem nem olyan
kapcsolatot akarsz, ami arról szól, hogy kézfogással köszönünk, és magázzuk
egymást – viccelődött, és kimért kézfogásra kész mozdulatot tett felém. Azt
gondoltam, hogy teljesen hülye, de tetszett. Szinte minden, ahogy ő volt, ami megijesztett,
mert volt egy része, ami taszított, de nem értettem, honnan jön ez az érzés, és
mi az igazán.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-4468681308799804972015-08-21T12:03:00.000+02:002015-08-21T12:03:11.476+02:00Nadja és Igor #4 - Kicsikart találka<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.08.22 <o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcTXAVZ4ZFudRv2qEoDvl6_tjh6dU9yJGl3WS4crr-xCJX01V8tf6iR7Dw4oRvxhiB-BU-KeEYqNns7Y6Qr-SiU1Yiegr8SZ3B2qeBQkdrZ6jw7Pn0DvVAoJeLnB-eFu-fFyG0eh1ys3E/s1600/SIG_Sauer_P226_E2_-_10rd_Magazine.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcTXAVZ4ZFudRv2qEoDvl6_tjh6dU9yJGl3WS4crr-xCJX01V8tf6iR7Dw4oRvxhiB-BU-KeEYqNns7Y6Qr-SiU1Yiegr8SZ3B2qeBQkdrZ6jw7Pn0DvVAoJeLnB-eFu-fFyG0eh1ys3E/s200/SIG_Sauer_P226_E2_-_10rd_Magazine.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Irina legjobb barátnőjét Oxanat
vártuk… ami egyben azt is jelentette, hogy ők a múltról és a közös
ismerőseikről fognak pletyizni, én pedig türelmesen hallgatok. Bevallom, nem
evett volna annyira a fene, ha nem éppen valami sokkal izgalmasabb programon
agyalok, de. Azon agyaltam, hogy vajon mi folyhat a rádióban, és mi lehetne a
dologból, ha több időnk lenne kideríteni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy az időnk limitált,
és hogy érdekel az Igor bűvkör… hogy az ő személyisége olyasmit rejteget, amire
szükségem lehet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Talán kicsit elpanaszkodtam
magam; <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Akár átnézhetsz Igorhoz is,
szívesen lát – mondta Irina. A lány azonnal lecsapott, ahogy értelmezte a
nevet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Jóban vagy Igorral? – olyanféle
döbbenet ült az arcára, mintha az ördög valódi nevét tudta volna meg. Korábbról
ismerte az említettet. Mind egy városban nőttek fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen, néha visszamegyek hozzá a
stúdióba, ha unatkozom… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– De remélem nincs köztetek semmi
– jelentette ki minden gúny nélkül szárazon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Dehogy! Úristen. Vele? Most épp
Nadja kell neki – legyintett felém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– De ugye semmi esélye? –
kérdezte a lány. Nem tudtam mit válaszolni. Megvontam a vállaim. Úgy gondoltam, úgy sem lesz belőle
semmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Visszatértek a sztorizásra, s
miután kellőképpen meguntam azt, remélhetőleg észrevétlenül előkotortam a
fülhallgatóm, és rákerestem a rádióra a TuneIn-en, majd pár perccel később már
az üzenetekben voltam; <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Éppen a rádiót hallgatom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Igen? Milyen?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Jó. Jobb, mint itt. Halálra unom magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Gyere át. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem lehet. Itt van Irina egyik barátnője. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mond nekik, hogy hozzanak át. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Á, inkább hisztizek még egy kicsit, hátha megunják, és lepasszolnak
maguktól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szívesebben lettem volna ott.
Bármennyire fáj is, ezt meg kell vallani. Panaszkodni kezdtem, és nyűglődni;
Hogy milyen unalmasak, és hogy mennyire rossz nekem, és hű, de hogy lehetne
mennyi meg mennyi mást is csinálni. Rövidesen megtette a hatását. Habár nem
egészen tudom, hogy a hisztim hatott-e kellőképpen, vagy egyszerűen csak
átláttak rajtam, mindenesetre elértem, amit akartam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Irina és Oxana elvittek a
rádióhoz és lepasszoltak akár egy kiskutyát. Igor a leendő munkájáról mesélt,
amit az előző pillanatban beszélt le, és a jövő nyári fesztivállal kapcsolatos,
majd miután úgy érezte, bedobta az irigység gránátot, felvitt a stúdióba. Ott
folytatta ahol abbahagyta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szóval mire jutottál? – az az
utálatos félmosoly kúszott a képére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azt hittem, ma már nem fogsz
ezzel piszkálni – vontam vállat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Holnap után hazamész. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Lehet, hogy soha többet nem
találkozunk – száraz, messzi, poros hatást keltett ez a mondat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Lehet – egyeztem bele, és
lehajtottam a fejem. A cipőmet néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem akarsz holnap találkozni?
Nem dolgozom, de bejönnék és elmennénk valamerre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igazából én Irina vendége
vagyok. Azért jöttem, hogy szórakoztassam, ehhez képest most is itt ülök veled
– mutattam rá nyitott tenyérrel és hátradőltem a székemben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Úgyis csak unatkoznátok –
rántotta meg a vállát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Jó – mondtam, és magamban
teljesen kétségbeestem. Egészen más, ha az ember ellátogat a másikhoz, amíg az
dolgozik, hogy kölcsönösen ne unatkozzanak, mint elmenni valakivel valahová
csak úgy. Pláne, ha az ember nem akar semmit a másiktól, aki köztudottan akar
valamit tőle. Mármint, nem is, hogy nem akar… csak nem tartja jó ötletnek, hogy
egy halott kapcsolatba kezdjen valakivel, aki messze van, és nem is biztos,
hogy komolyan gondolja. Továbbá… Távkapcsolatba kezdeni valakivel, akit még
csak nem is ismersz… akiben nem bízol. Már nem azért nem bízol, mert ő nem
megbízható, egyszerűen a saját természetedből fakadóan nem bízol senkiben sem.
Nem mintha hinnél a megannyi intelemnek… de még azok is. Ráadásképpen.
Megfogalmazásukban egyöntetűen intelem helyett inkább valami izgalmasat
ígérnek. Hiszen, jómagad sem vagy egészen komplett, és éppen a másik feledre
várakozol, aki nem hátrány, ha szintén kissé őrült. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bolond lennél kihagyni, de bolond
lennél, ha belemennél is… aztán úgy hozd meg a döntésed, hogy ne ez legyen az,
amit keservesen megbánsz. Hallgass a normálisokra, és kerüld el messze… avagy
próbáld meg. Csak aztán, hogy melyiket bánod meg jobban! Zavar támadt az
agyamban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Mutatok valamit – mondta, és kihúzott a táskájából egy táskát.
Felnyitotta – Ez egy Sig-Sauer – mutatta be a fegyvert. Kikaptam a kezéből, és
alaposan megnéztem. Talán az arcomra volt írva minden érzelem, mert megjegyezte
– Gondoltam, hogy tetszeni fog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Ez gyönyörű – mondtam, és miután alaposan megnéztem, visszaadtam neki,
hogy eltehesse. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tökéletesnek tűnt… olyannak,
amilyet az ember elképzel magának. Hozzá passzoló, szerető, érdeklődő.
Mindenben hasonló. Nem értettem, hogy mi az az erő mégis, ami visszahúz. Ami
miatt nem akarom száz százalékosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-29903176802682664342015-08-21T11:59:00.000+02:002015-08-21T11:59:05.091+02:00Nadja és Igor #6 - Szülővárosomban<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9ThGJQd6jjEhYuyHQ8P0juDluFtEN-RjTR2Uy0S6v5O8Z1Q7Pv1P4RKhErj9STYxUSGmFfnzYoac3PpFO24M-qKu_MtZG7glatAnF_Xk2JlfVG0p4x7lP4sXttupvBRwW-DsnZWZCMbo/s1600/2015-05-07+20.40.18.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9ThGJQd6jjEhYuyHQ8P0juDluFtEN-RjTR2Uy0S6v5O8Z1Q7Pv1P4RKhErj9STYxUSGmFfnzYoac3PpFO24M-qKu_MtZG7glatAnF_Xk2JlfVG0p4x7lP4sXttupvBRwW-DsnZWZCMbo/s200/2015-05-07+20.40.18.jpg" width="150" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Lejöhetnél valamelyik nap, amikor nem dolgozom. Nem kell mennünk sehová,
ha nem akarod, lehetünk egész nap a szobámban. Vagy megmutatnám az elhagyatott
szállodát. Nagyon para hely, tetszene – írta, és nekem az jutott erről eszembe,
hogy valószínűleg csak azért hülyít, mert unatkozik ott lent, és milyen fasza
már, hogy lejárkálok. Egyszerűen nagyon nehéz volt félretenni a gondolatot,
hogy talán nem is érdeklem, csak kell neki a társaság ott a világ végén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Vagy feljöhetnél te, és elmászkálnánk… vagy majd kitaláljuk, hogy mi
legyen – válaszoltam azzal a feltett szándékkal, hogy ha nem akar, nem is
számít, és legalább megtudom, hogy csak hülyít. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem mehetek vissza Moskvába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem is kell. Nem ez a szülővárosom. 10 perc ide vonattal, neked 20 lesz
Moskvából, a vonaton találkozunk. Lemegyünk, és én is megmutatom az én életem
fontos állomásait. Vagy nem is tudom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Beleegyezett, így le is fixáltuk,
én pedig ennek tiszteletére nem vártam ki a negyedik hét végéig a szőkítéssel,
a harmadik hét végén csináltam meg pont a találkozásunkat megelőző napon.
Sikerült kicsit túlfehéríteni, így viccből megjegyeztem, hogy ne lepődjön meg,
ha esetleg úgy fogok kinézni, mint Legolas. Akkor tudtam meg, hogy szereti az
egyenes hajat. A kedvéért besütés helyett kivasaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.09.06.<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Első hivatalos találkozásnak
fogtam fel, így nem szerettem volna szétkürtölni éppen a szülővárosomban, ahol
rengetegen ismernek. A francnak sem hiányzott, hogy ezen csámcsogjanak. Igyekeztem
szóval tartani, és nem engedtem, hogy megfogja a kezem. Korainak ítéltem, hogy
mindenki tudjon rólunk, ez a két hetes kapcsolat még nem volt elég hosszú
nekem. Slipknot pulcsit viselt, pedig nem is volt hideg. Rajtam a kis farmerdzsekim,
és egy virágos tornacipő fekete gumival. A farmer rövidgatyámmal. Megmutattam
neki az iskolám, a helyet, ahol a ballagásomra csinálták a hajam, az SZTK-t
ahova az agyrázkódásommal mentünk, majd bevittem a temetőbe, hogy azon
keresztül menjünk a ne sushchestvuyet partjára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A temető is egy fontos állomása
volt az életemnek, hiszen rengeteg időt töltöttem ott régen, rengeteg emlékem
fűződik hozzá, és őt is akartam oda. Körülbelül a temető közepén lehettünk, még
nem jutottunk ki az útra, de már elhagytuk a sűrűjét, amikor berántott egy tuja
és egy sír közé, és megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Mondtam, hogy behajtom – utalt a matricára, amit mindig küldök neki a
messengeren, ahol két tuzki odaadóan csókolja egymást. Abban a pillanatban
kicsit megbántam, hogy annyit küldtem neki belőle. Úgy ítéltem meg, hogy azokat
behajtani nem férne bele a napba. Hacsak meg nem állunk ott, és nem folytatjuk
estig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Oké, ez most meglepett – mondtam, és igyekeztem egyenes testtartást
felvenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Szeretlek – mondta, és ez volt az első alkalom, hogy kimondta volna. Az,
hogy a temetőben egy sír és egy tuja mögött tette, még erősebbé tette azt az
érzésem, hogy ő az… hogy tényleg megtaláltam, akivel valószínűleg le kell élnem
az életem. Viszont ledöbbentett, hogy két hét után történt, amikor én még olyan
zavart voltam, és nem tudtam, hogy mit is akarok pontosan. Tudtam, hogy
kedvelem, hogy vele akarok lenni, de nem tudtam, hogy szeretem-e és nem tudtam
róla szinte semmit – Nem kell semmit mondanod, ha nem akarsz – monda, és
megölelt, én pedig nagyon hálás voltam érte, hogy nem kellett kimondanom. Még
nem voltam felkészülve rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezt követően az egész napot a ne sushchestvuyet partján töltöttük, lefényképezett, ahogy felültem a fára, meg akart tanítani kacsázni, csak aztán kiderült, hogy ő sem tud. Túrtuk a köveket a parton ülve...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Tessék - nyomott a kezembe egy kis fekete kavicsot. Azt akarta, hogy azt próbáljam eldobni, de én a dzsekim jobb zsebébe tettem - ahol azóta is van -. Tetszett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Követelőzően csókolt, és
igyekezett minél több információt megosztani magáról, hogy minden szóval
beljebb, és beljebb szivárogjon az életembe. Ott a kavicsokon ülve repült el az
egész délután, hogy észre sem vettük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Késő délután öt körül indult
haza, amitől kicsit megnyugodtam. Nem akartam vele túl sok időt együtt tölteni
hirtelen, mert féltem, hogy nagyon belegabalyodik az életembe, felborítja a
ritmusom, majd visszalép, és hatalmas űrt hagy. Nem akartam nagyon befogadni,
csak annyira, amennyire nem fáj, ha elveszítem. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-61709673144930623382015-08-21T11:00:00.000+02:002015-08-21T11:00:06.011+02:00Nadja és Igor #3 - Szökés<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.08.21<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWExqWZmGWDpOd7TLRStM-pKjiy8Ret3qiMHcHb5iw3gOB9_vg86LshImd3dHT9zwNfNSxXOiFuHnFDkJHuGlWIDXna3OOGCaEhsdp41h8u-7az5fyUJLqUjjc7n_Z01QYBJNE1AM2H7o/s1600/53021_172777016079313_111023065588042_505648_5424641_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWExqWZmGWDpOd7TLRStM-pKjiy8Ret3qiMHcHb5iw3gOB9_vg86LshImd3dHT9zwNfNSxXOiFuHnFDkJHuGlWIDXna3OOGCaEhsdp41h8u-7az5fyUJLqUjjc7n_Z01QYBJNE1AM2H7o/s200/53021_172777016079313_111023065588042_505648_5424641_o.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A pince után egész napos pihenő
következett, amit a Pushkin alleya névre hallgató közeli bulinegyed váltott fel
este. Az egyetlen, amiért vártam az estét, mert azon a helyen azelőtt egyszer
fordultam meg, és akkor is családdal. Úgy nem az igazi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hamar rájöttem, hogy Igor nem
tévedett, amikor a helyet elhordta minden ótvar szutyoknak. A zene, fények és csillogás
amilyen érdekes kintről, belül annyira üres és semmit érő. Az emberek bepiálni,
mennek oda és egyéjszakás kalandokat csinálni. Körül pillantva elképzeltem,
amint egy pillanat alatt valaki randi drogot pottyant a poharamba, ezért
igyekeztem minél hamarabb megszabadulni tőle. Az én tervem a hellyel, hogy
tisztába rakjam a gondolataimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miután két társam folyamatosan
felszívódott, és körülbelül többet ácsorogtam ott egyedül a hely közepén, mint
velük, elérkezettnek láttam az alkalmat, hogy olyasvalakivel foglalkozzak, aki
velem akar foglalkozni. Így szedtem össze azt a külföldi fiúcskát, akivel a
csillagok alatt kézen fogva sétálgattunk, és rettenetes butaságokkal szédített
angolul. Ő, és a vele töltött idő győzött meg arról, hogy az érdeklődés, amit
Igor keltett bennem, nem az általa mutatott érdeklődésnek köszönhető. Akkor
döbbentem rá, amikor szívesebben lettem volna inkább vele, mint a külföldi
fiúval. Ijesztő volt a felismerés, hogy elkezdett érdekelni az a szerencsétlen
alak, aki a sanyarú gyerekkorával, és a szörnyű anya kártyával próbált
felszedni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt akartam képzelni, hogy csak
sajnálat. Talán az is volt akkor, de később valami mássá alakult.
Olyasvalamivé, amit nem szabadott annyiban hagyni akkor sem, ha nagyon-nagyon
szerettem volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem mentem Irinával a rádióba,
inkább mosogattam, és pihentem egész nap. Vergődtem a gondolataim között. Nem
veszélyesen, csak meglepett, hogy ennyire sokszor gondolok valakire, akit nem
is ismerek. Irina megérkezvén lecsapta a táskáját; <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igor azt üzeni, ha van kedved,
menj be hozzá. Hatig van – lestem, mint hal a szatyorban. Most már üzengetünk
is egymásnak? Engedett magának egy pohár vizet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– De remélem, nem akarsz tőle
semmit – jegyezte meg baljóslatúan maga elé, és belekortyolt a vízbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért? – a mondat
hétköznapisága, mégis az az éles gúny, a mozdulat és a tekintet kombó
megnevettetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért, van esélye? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem. Vagyis nem tudom. Én nem
is ismerem. Miért vagy annyira ellene? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hát… nem tudom észrevetted-e,
de nem egy George Clooney – nevetett és kisétált a konyhából. Úgy cikázott
körülöttem, mintha képtelen lenne megállni egy pillanatra. – Ő vár. Na, de én
megyek aludni – jelentette ki, és azzal a lendülettel el is dőlt a kanapén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Majd, ha elunom magam –
jegyeztem meg magam elé. Elöblítettem az utolsó poharat, és figyeltem.
Megvártam, amíg Irina elalszik, hiszen mégiscsak az ő vendége voltam, majd
óvatosan kisurrantam a lakásból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem telt bele talán 10 percbe, és
ott álltam az épület előtt, felhívtam. Küldött egy üzenetet, hátha még nem
tudom a számát, de erre semmi szükség nem volt. Már akkor elmentettem, amikor
először megcsörgetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lejött elém, és felkísért. Egyszerűen
nem tudtam eldönteni, hogy miért érzem olyan kellemetlenül magam, amikor helyet
foglaltam magamnak a mellette levő széken. Gondoltam, talán a lakásból való
távozásom szökés szerűsége… vagy maga a gondolat, hogy eljöttem ide, pedig
nagyon jól tudom, hogy mit akar tőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy azt akarom-e
én is, de ott akartam lenni. Vele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem akartam arra gondolni, hogy mi
lesz a jövőben, csak ott üldögélni, és nézni, ahogy vezeti a műsort. De akkor
feltette a kérdést. Olyan hirtelenséggel, és olyan zavaróan, hogy
legszívesebben otthagytam volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Na? Mit gondolsz, mi legyen? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Most mire gondolsz? –
helyezkedtem zavaromban, és a tekintetéről a cipőjére kaptam a tekintetem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ránk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ettől féltem… - jelentettem ki,
és kicsit magamba húzódtam. Nem akartam ilyen kérdésekkel foglalkozni. Pontosan
három napja ismertem, és pontosan háromszor találkoztunk. Alig néhány óra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mert nem akarok most ezzel
foglalkozni. Korai. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hamarosan haza mész. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen, de ez nem azt jelenti,
hogy bele kéne rohannunk valamibe. Alig ismerlek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szóval nem akarod. Oké. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem erről van szó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Akkor miről? – hosszasan
hallgattam. Kezeimet a széknek támasztottam, így a nyakam a vállaim közé
csúszott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Számomra te nem egy… egyperces
novella vagy. Nem az a típus, és attól félek, hogy én neked igen. Hosszú-hosszú
fejezeteken át tervezek. Minimum. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Honnan veszed, hogy én
egypercest akarok… figyelj – a hangja köddé vált valahol a légtérben, útban
hozzám. Csak annyit fogtam fel belőle, hogy ő, hú de komolyan tervez, meg meg
kéne próbálnunk. Nem hittem neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem lehet – mondtam, és
megráztam a fejem. Inkább másfelé néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Valamiért mégis itt vagy.
Szerintem… most megölellek – a szemeim elkerekedtek a felvetésre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azt nem tudom, de nem akarom… -
a szemei elkomorodtak. Úgy láttam, teljesen feladja, ha nem hagyom magam, így;
– Legyen. De csak kicsit – hagytam, hogy megöleljen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az ölelése forró volt, védelmező,
és olyan szeretetteljes, mint eddig senki másé, akit ismertem. Nem hittem, hogy
érzések vannak mögötte, de akkor is jólesett. Legszívesebben el sem engedtem
volna, mégis inkább eltoltam magamtól. Nem egészen, csak hogy lássam az arcát.
Hagytam, hogy a karjai továbbra is fogva tartsanak. Egy kis ostoba féloldalas
mosoly ült a szája sarkában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Megcsókolhatlak? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– NEM! Dehogyis. Szó sem lehet
róla – Először csak elfordítottam a fejem, majd ellöktem magamtól és
visszaültem a helyemre. Felháborodtam attól, hogy legszívesebben megcsókoltam
volna. Nem volt ott az ideje, nem lehetett úgy, ahogy ő akarja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csakhamar lejárt a munkaideje.
Repült az idő abban a stúdióban. A buketig kísért, ez egy helyi nagy közért, ott várta a barátait,
akik hazavitték. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Hát akkor szia – mondtam, és jobb kezem fejével a bal vállára csaptam
barátságosan, majd elindultam, de megtorpantam. Visszanéztem rá, és álltam ott
egy pillanatig. Döbbenet ült az arcára. <o:p></o:p><br />
<br />
– Most mi van?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem akarlak zaklatni ezzel, de ha van bármiféle esélyem, adhatnál valami
jelet. Bejössz hozzám a rádióba, majd vállon veregetsz... Nem értelek – mondta, a hangja szinte esedező volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Te azt hiszed, én mindenkit ölelgetek? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Nem, de az… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Jó – mondtam, visszaléptem hozzá, és gyerekes puszit nyomtam az arcára,
amiből majdnem szájra puszi lett, annyira fészkelődött – Na jól van – mondtam
neki, és elsiettem.<br />
<br />
Ennél erőteljesebb jelre nem futotta.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-66201477417149634002015-08-20T07:00:00.000+02:002015-08-20T07:00:08.526+02:00Nadja és Igor #2 - Boros pince<br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.08.19. 20:00 –
2014.08.20 7:00<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinFdVv3EA1rbyMxnvlGHKCI-z4Bud1Ln6Ny84PTfUBnG3jnM5MT1HIweGcY0qZbQ0V6xHkx-v2d18aNJRGJGYoRIIV7tIqE40ErITzj2tH9PvLTOzoiLSgg4_aJCIKPT5-ckFd4tzsNBQ/s1600/borospince5.jpg.pagespeed.ce.NjPihsZLsL.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinFdVv3EA1rbyMxnvlGHKCI-z4Bud1Ln6Ny84PTfUBnG3jnM5MT1HIweGcY0qZbQ0V6xHkx-v2d18aNJRGJGYoRIIV7tIqE40ErITzj2tH9PvLTOzoiLSgg4_aJCIKPT5-ckFd4tzsNBQ/s200/borospince5.jpg.pagespeed.ce.NjPihsZLsL.jpg" width="197" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem, nem. Nem vagyok hajlandó
meginni azt a szart – utasítottam vissza a roset. – Egész nap csak azt a kis
pizzát ettem. Nem vagyok hajlandó éhesen inni – mondtam, és visszanéztem a
laptopom üres képernyőjére. Már nem azért, mert antialkoholista vagyok. De
nyilvánvalóan az vagyok, amit mindenképpen meg akarok változtatni, de úgy
éreztem nem esne jól, miután olyan éhes voltam, hogy legszívesebben a sarokba
guggolva zokogtam volna egy kis száraz kenyérért. Persze mindenki tudta volna,
aki kicsit jobban ismer, hogy ebben több a színészet, mint az érzelem, de az
evés fontos szerepet tölt be az életemben. Ahogy az alvás is, de az világosan
látszott, hogy aznap éjjel sem számíthatok korai takarodóra. Irina kisebb társaságot
csődített össze, és mindenképpen ragaszkodott ahhoz a hülye rosehoz. Tudtam,
hogy nagyon hosszú éjszaka áll előttünk. Amint beszélgetni kezdtek a helyi
ismerőseikről, ismét olyan kívülállónak éreztem magam, hogy kénytelen voltam az
ölembe venni a laptopot, és úgy tenni vele, mintha valami nagyon érdekes dolgot
csinálnék. Ettől nem éreztem úgy magam, mint egy sarokba dobott plüssmackó.
Néha ránéztem a facebookomra, hátha valaki pont unatkozik, és pont velem akar
beszélni, ha már ismerősnek jelölt önakaratából, de ez nem történt meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Jólvan, akkor egyél – mondta
Irina, és az ölembe rakott egy tálcát megpakolva kenyérszeletekkel, paprikával,
paradicsommal, párizsi szeletekkel és sajttal. Miután ennyit fáradozott
kellemetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy a párizsi szeleteket nem ehetem
meg, ha nem akarok rosszul lenni. Még a szagát sem bírom elviselni, így rejtett
örömmel fogadtam, mikor a többi lány is jelezte, éhségét, és megették a
szeleteket, így elvonva a figyelmet arról, hogy én csak a sajtból és a
zöldségekből tettem a kenyeremre. Ezek után viszont nem volt kiút. Innom
kellett a roseból, amit előzőleg elutasítóan magam mellé tettem azzal az
elhatározással, hogy a poharam nem fog kiürülni, ameddig éhes vagyok. Meg
kellett innom. Az egyik legrémesebb lötty volt, amit valaha ittam. Rémes, hogy
a nők miféle mocskokat iszogatnak egymás között egy ehhez hasonló szép nyári
estén. A hangulatot csak az fokozta, mikor Irina a telefonja nyomkodásából
kaján vigyorral, visítva közölte, hogy; <i>Nadja,
tetszel Igornak, most írta a facebookon.</i><br />
<br />
A mondat belőlem a külvilág felé,
csak egy nagyon halvány, szinte láthatatlan mosolyt váltott ki, egyéb reakciót
nem erőltetve inkább nagyon fontos irományom akadt a laptopon. Hálát adtam az
égnek, hogy korábban voltam olyan szemtelen, és magamhoz vettem. Legbelül az az
érzésem támadt, hogy ezt igazán velem is közölhette volna, ha már én is az
ismerőse vagyok a facebookon, a legerősebb érzésem mégis az volt, hogy egy
2006-os amerikai tini-vígjátékba kerültem, ahol minden csaj visít, és
párnacsatáznak, ha az egyik felszed egy szerencsétlen hím egyedet. A társaság
egyik tagja mintegy intő jelleggel figyelmeztetett, hogy Igor nem teljesen
normális, és vigyázni kell vele, mert biztos őrült. Mondanom se kelljen, hogy
ezek után a kettő közül kivel töltöttem volna szívesebben az estém. Vajon a
csajjal, aki szemmel láthatóan az a fajta, aki a sok „normális férfit”, akikkel
kezd, mind kéthetente váltja le, vagy egy olyan személlyel, akivel egy óra
alatt tartalmasabb beszélgetést folytattam, mint a korábbival egy egész hét
alatt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bánatomra a poharam kiürülését követően
azonnal újra kellett tölteni azt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon megörültem, mikor
vendéglátóm nagybátyja toppant be az ajtón, és ők ketten elhatározták, hogy a
közeli szórakozóhelyre, az élet központjába, az örökké üres roshcha nevű helyre
látogatunk, mert ez egyben a többi lány lemorzsolódását jelentette. Ami annyit
tett, hogy reményeim szerint egy körül ágyba kerülhettem volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sajnálatos módon a továbbiakban
újabb két pohár roset kellett elfogyasztanom, mert mind ahányszor elfordítottam
a fejem, valaki újratöltötte a végre kiürült poharam, így az utolsó alján
hagytam egy keveset ezzel jelezve, hogy már azt sem tudtam meginni, nem kell
több. Irina a beszélgetés folyamán állandóan a telefonját nyomkodta, amitől
támadt az a baljós érzésem, hogy talán még mindig rólam van szó. Feszengtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miközben a nagybátyj figura
nosztalgiázott, vicces történeteket mesélt, és ivott-ivott, azalatt, én
kókadoztam, és kókadoztam. Már 20 órája nem aludtam, amikor Irina kijelentette,
hogy Igor látni szeretne minket valami hegyen, valami barátai társaságában.
Nekem erről az a kép ugrott be, hogy sok részeg idióta, és nekem újra innom
kell. Továbbá, az éjszaka hátralevő részében búcsút mondhatok az alvásnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Utáltam. Próbáltam meggyőzni
Irinát, hogy húzzunk el, ameddig lehet, és helyette inkább aludjunk, mert neki
reggel kelnie kell. Mindezt egy mondatban, és a rossz érzésemet legyőzte valami
passzív meleg érzés, ami meggyőzött, hogy ne beszéljek többet. Elfáradtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem kellett sokat várnunk, és
megjelent a helyen az emlegetett. Igyekeztem egy kissé udvariatlanul üdvözölni,
de a viselkedéséből arra következtettem, hogy talán nem sikerült. Az épület
háta mögött bemutatott a barátjának, és egy lánynak. A lány
irányából az első pillanattól olyan ellenszenvet éreztem, hogy egyből elszállt
a haragom, és az este további részében már nem is emlékeztem a fogadalmamra,
miszerint sértődött leszek, és gonosz. Nem értettem, hogy miért ellenszenvez
velem valaki, aki még csak nem is ismer, és a barátjának a haverját nem
féltenie, hanem utálnia kellene. A lány ellenszenvének oka akkor vált csak
világossá, amikor kiderült róla, hogy a húga. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor előkerült a várva-várt…
vodka. Megéreztem a szagát, én elhatároztam, hogy akkor az este további
részében, ha udvariatlan is, de nem fogadom el. Reszkettem, mint a nyárfalevél,
hűvös volt az este, de valószínűleg csak azért érintett ennyire rosszul, mert
fáradt voltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Kéred a kabátomat? –ajánlotta
fel Igor, mikor látta a képemre kiült szenvedést. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Köszönöm, de megvagyok – nem
fogadhattam el. Annak olyan üzenete lett volna, hogy akarok tőle bármit.
Márpedig nem akartam, hogy behálózzon. Próbált győzködni azzal, hogy meg fogok
fázni, meg hasonlók, de kérlelhetetlen voltam. A vodkára is nemet mondtam,
ahogy azt előre elhatároztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hát jól van. De ha meggondolnád
magad… – ajánlotta Boris és egy pillanattal később a pohara már üres volt.
Normális esetben menekülni akartam volna, ameddig nem késő, de ez esetben
inkább megkezdtem a hadműveletet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Különben sorozatgyilkos mániás
vagyok ám – mondtam. Ez nagyon sok esetben beválik, ha nem is azonnal, egy
okosan felépített információfal egy téglájaként. – Még kedvencem is van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen? Na, és ki az? Én például
bírom hasfelmetszőt – egy szavát se hittem el. Még az arckifejezését se.
Valahogyan mindenképpen imponálni akart, és azon túl, hogy megrögzött hazudozó,
nagyon élethűen csinálja. Ráadásul már akkor a harmadik vodkát itta, amikor én
még csak kezdem elhinni, hogy ebbe a hülyeségbe tényleg sikerült belevinniük.
Filmekről beszélgettünk, és egyéb dolgokról, amiből hamar kitűnt, hogy nagyon
hasonló az érdeklődési körünk. Főleg, hogy egy idő után elfelejtettem
kételkedni abban, amit mond. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Zavarni kezdett a társaság többi
tagja. Mindenképpen ki akartam szedni belőle, mit akar tőlem, hogy közölhessem;
én nem akarom. <o:p></o:p><br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Alaposan körülnéztem magam körül.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Tök izgi lehet sötétben a
szőlő. Még sosem láttam – teátrálisan körülnéztem, és vártam a megfelelő
ajánlatot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igor majd elkísér – mutatott rá
Boris, s ezzel meg is kaptam a megfelelő választ a felhívásomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igor igyekezett előre kerülni,
hogy ő vezethessen. Makogott valamit a látásáról, és a farkasvakságról, ami
bevallom, kicsit tetszett. Pedig biztosra veszem, hogy nem volt igaz. Mikor elém került, mindenképpen meg akarta fogni
a kezem, hogy úgy vezessen. Nem hagytam egészen addig, ameddig majdnem
felnyársalt egy darab fém. Utána inkább a kezébe nyomtam az enyém. Váratlanul
megállt. Maga felé fordított, és mesélt. Mesélni kezdett a szomorú múltjáról,
és olyasmikről, amikhez nem volt közöm, és nem is akartam, hogy legyen.
Megsajnáltam, de őszintén, és olyan kapcsolatot alakított ki köztünk ezáltal,
amivel csak közelebb éreztem magamhoz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem hagytam, hogy megcsókoljon,
amikor azt akarta. Eltoltam, és próbáltam érzékeltetni vele, hogy én zavart
vagyok, és nem neki való. Hogy nem akarom, nem lenne jó ötlet, és egyikünknek
sem lenne az jó. Sajnáltam, de sajnálatból nem akartam megcsókolni, és ehhez
tartottam is magam, hiába győzködött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elindultam kifelé a szőlőből, ő
pedig követett engem. Kint alig látható jelek segítségével közölte a
haverjával, hogy nem jött össze a dolog. Bűntudatom volt, és közben rettentő
okosnak éreztem magam, amiért nem hagytam magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felajánlotta, hogy ha már így
elment az idő, nézzük meg a naplementét, aludni ugyanis már nem lett volna idő
Irina műsorideje előtt. Maradtunk, és ő először mellém tette a székét, majd
inkább messze helyezte tőlem. Beszélgettünk, elvoltunk… A nap felkeltével mi is
elindultunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azután 24 óra elteltével végre
aludtam egy kicsit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-84671885164559983832015-08-19T11:00:00.000+02:002015-08-19T11:00:05.824+02:00Nadja és Igor #1 - Rádió<br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
2014.08.19. 11:00<o:p></o:p></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVjMAwnuS0cZfvYkhyphenhyphenCvum4DNKqt0g1JOWv-q6dECdbUcIDZ0pDysw5-Vdz9_RXl6avD5clVTo5FPJGyito1lTb_vZxF6dd77r0p5buF3DWmBAC0QILMkRQYbYVBGtjmqU2ExZg5Kmemg/s1600/patria-radio-kulso-munkatarsakat-gyakornokokat-keres_103963.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVjMAwnuS0cZfvYkhyphenhyphenCvum4DNKqt0g1JOWv-q6dECdbUcIDZ0pDysw5-Vdz9_RXl6avD5clVTo5FPJGyito1lTb_vZxF6dd77r0p5buF3DWmBAC0QILMkRQYbYVBGtjmqU2ExZg5Kmemg/s200/patria-radio-kulso-munkatarsakat-gyakornokokat-keres_103963.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hideg rázott a gondolattól,
hogy egy teljesen idegen ember ül mellettem. Ha ez nem lenne elegendő, már egy
órával korábban is a hideg rázott a gondolattól, hogy egy idegen ember fog
belépni az ajtón, és én egy légtérben leszek vele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az előző nap gondosan elkészített
hullámok a hajamban, megviselten ugyan, de tartottak. S habár reggel tiszta
ruhát vettem fel, mégis a tudat, hogy este nem jutottam el a fürdőig, rémes
volt. Mindössze négy órám lett volna
alvásra, és ebből körülbelül kettőt töltöttem azzal, hogy az idegen helyet
megszokjam. A sötétítőfüggöny túl vastag volt, így egy leheletnyi fény sem
szüremlett be az éjszakából. Szeletelni lehetett volna a tömör sötétet, és én
abban a sötétségben alig-alig tudtam pihenni úgy két rövidke órát, melyet
folyton megszakított, hogy tudatára ébredtem a sűrű sötétségnek. Hajnali ötkor
kellett kelnünk, hogy hétre odaérjünk a rádióba, ahol vendéglátóm újabban
dolgozott. A hely körülbelül tíz percre volt a lakásától, és én tizenöt perc
alatt készültem el. Nem nagyon értettem, hogy mire kell két óra, de nem
kérdeztem. Egy hetet csak kibírok valaki más bőrében, egy teljesen másik ember
életébe csöppenve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tehát egész nap kókadoztam,
igyekeztem nem elaludni. Nagyon fáradt voltam, s habár megpróbáltam két
megszólalás között szórakoztató társaság lenni, ez aligha sikerült. Majd
megjött az idegen ember, megzavarva ezzel a nap monoton egyformaságát, és
hirtelenjében annyira felkavarta lelkem ólmos fáradságát, hogy szinte kiment az
álom a szememből. Ismeretlen oknál fogva egy kést vett elő, éles pengével. Ki
tudja, talán rácsodálkoztam, mert a kezembe nyomta. Alaposan megvizsgáltam.
Tetszett. Hogy látszott-e az elragadtatottságom, nem tudom. Egy bizonyos,
onnantól kezdve egészen más járt a fejemben, és minden bizonnyal az övében is,
mert a tekintete egy pillanat alatt változott meg irányomban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mindig ilyen keveset beszélsz?
– kérdezte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Általában csak akkor beszélek,
ha mondandóm van – ráemeltem a tekintetem, de továbbra sem mertem jobban
megnézni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A legjobb feleség anyag –
mondta a szemtelen, és hátradőlt a székben. A megjegyzését annyira pofátlannak
tartottam, hogy nem tudtam, és nem is akartam rá reagálni. Vállat vontam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Rövidesen megszólalt a telefon.
Fellélegeztem, hogy végre történik valami, untam már, ahogy ők egymást
ugratják, én pedig ott ülök, mint egy haszontalan játék mackó. Majdnem
belenevetett a kagylóba, de még idejében befogta azt. Szólt néhány szót, majd
letette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Pawel? Megint… – Irina kérdése
inkább volt kijelentés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ez a figura veszélyes, a héten
még a lánya is bejelölt a facebookon, ez össze akar hozni a lányával – vitte le
a hangot a hatás kedvéért, nevetett. Kezébe vette a fejhallgatót – Ha
legközelebb hív, azt mondom, a barátnőm is itt van, te meg megmondod, hogy te
vagy az, oké? – feltette a fejére, és felkészült az adásba lépésre.
Elkerekedett szemmel néztem néhány pillanatig, aztán kinevettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elképesztően haragudtam rá,
miután rábeszélt minket, hogy maradjunk ott vele. Alig vártam, hogy végre
lehajthassam a fejem, nem is tudom, akárhová, és elaludjak. Nem ez történt. A
délután hátralevő részét is a stúdióban kellett töltenünk, és meg kellett
próbálnom nem valami unalmas akárkicsodának lenni. Nem sikerült. Zombiként
ültem ott, és vártam. Vártam, hogy eljöjjön az idő, amikor el kell mennünk. Két
végtelennek tűnő órával később vendéglátóm, Irina végre elkezdte
összecsomagolni a dolgait, és indulásra készülődött. Rosszul érintett az
elkövetkezendő kötelező program is. De legalább utána pihenünk – gondoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ha gondolod, itt is maradhatsz
addig – mondta az idegen, aki addigra névtelen emberformából Igorrá vált. –
Jobb program, mint az SZTK – Nemet mondtam volna, arra állt a szám is. Pihenni
akartam végre, aludni egy kicsit, és fürödni. Egész nap koszosnak, és idiótának
éreztem magam. Lassan az ablakhoz sétáltam, az alatta helyezkedő radiátornak
támaszkodtam, és kinéztem a reluxa ritkára állított lamellái között. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kisváros koradélutáni
napfényben úszott. Az emberek lassan ballagtak hazafelé, élvezték a jó időt,
rövid ruhákat viseltek, csacsogtak, oda-odaintettek egymásnak, de jobbára
elsétáltak egymás mellett. Ki-ki a maga szatyrával, táskájával. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Oké, nekem mindegy – vontam
vállat, ellentmondva annak a határozott elgondolásnak, hogy kicsit aludni
fogok. Irina barátnőmre tekintettem. Csak elbúcsúzott, még sokáig szöszmötölt, alig
vártam, hogy kisétáljon, végtelennek tűnt az az idő, ameddig meg nem tette.
Kettesben maradtam egy idegennel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ilyen befolyásolható vagyok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azt hiszem, ezzel egyszer még
vissza fogok élni – mosolygott hamisan. Normális esetben megsértődtem volna, de
ő valamiért nem tudta kiérdemelni a haragom. Olyan elemi erővel riadtam vissza
a helyzettől, hogy az ablaktól ellépve a falnak támaszkodtam, s így
belesüppedtem a hangtompítószivacsba. Egy pillantást vetett rám, olyat, amiben
éreztem a hirtelen szándékot, s szinte láttam magam előtt a gondolatát, a
képzeletének egy szikráját, hogy feláll a székből és megkerüli az asztalt. Nem
mozdult, de megijedtem. Gyorsan ismét az ablakhoz léptem és a párkányra
támaszkodva kinéztem rajta. Újra. Már nem a kilátás izgalmai keltették fel az érdeklődésemet.
Zavaromban egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elképzeltem, hogy mi történik, ha
tényleg <i>feláll a székből, megkerüli az
asztalt, mutatóujjával végig simít az ujjatlan felsőmben meztelen karomon.
Hüvelykujjával megérinti az alsó ajkam, majd lecsúsztatja azt az államra,
ajkaimról a szemembe néz, behunyja az övét és forró, vágyódó csókot hagy az
ajkaimon. Mikor a fejét elhúzza, tekintetemet keresve, csak nehezen eresztem,
ajkaim előrebiggyesztve, szemem még csukva. Nem akarom elhinni, hogy
abbahagyta. Tarkóját jobb tenyerembe simítva azonnal visszahúzom, ő óvatosan a
hátamra csúsztatja közben bal kezét, a jobb a csípőmön pihen, míg társa a
melltartókapcsomhoz igyekszik. </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Csak egy bizonyos határig
működik a dolog – mondtam én is egy félmosoly kíséretében, és igyekeztem kiűzni
a fejemből a korábbi képet. Zavart volna, ha az én tekintetemben is olyan
intenzíven kirajzolódik, mint az övében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Végre leültem. Messze tőle, de
vele szemben. Zavartan az ablak felé fordítottam a fejem. Ha kínosan érzem
magam, mindig ezt csinálom. Csak kinézek az ablakon, és úgy teszek, mintha
rendkívül érdekfeszítő dolog történne ott. A templom tornyát vizslattam, de
éreztem, ahogyan néz. Zavart. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Egyébként most azt az órás
tornyot nézem. Mi az egy templom? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
–
Templom – nevezett. – Fura egy csaj vagy te – látszólag rendkívül jól
szórakozott rajtam. Engem pedig meglepett, hogy feleannyira sem éreztem magam
kellemetlenül, mint bármelyik másik idegen társaságában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A későbbiek folyamán olyan
beszélgetést folytattunk, amit maximum magammal, vagy a történelem tanárommal
tudnék elképzelni. A volt történelem tanárommal. Tavaly tavasszal úgy döntöttem
nem fejezem be az iskolát, és nem mentem be többet. Novemberben megpróbáltam
korrigálni, de elhasaltam a matekon, és azóta is csak sodródom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Tényleg. Bejelöllek a
facebookon. Mi is a neved? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nadja, de nem az igazi nevemen
vagyok fent. Betűzöm – lassan mondtam, betűnként. Egy perccel később már ismerősök
voltunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megcsörrent a telefonom.
Ismereten szám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ez meg ki a fene lehet
ilyenkor? – korábban ismeretlen számról hívogattak, de egyszer sem vettem fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Na, vajon? – Talán felvontam a
szemöldököm. A szemtelen – Gondoltam jobb, ha megvan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Akkor már én is elmentelek –
úgy tettem, mintha tök megszokott lenne, hogy mindössze három és fél óra
ismeretség után már tudja is a számom. Ami mellesleg egy olyan tabuinformáció,
amit csak a legközelebbi barátaim tartanak a telefonjukban. Annak ellenére,
hogy az összes ismerősöm láthatja az adatlapomon. Csak senkit sem érdekel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Beszélgetésünk nem csak kedélyes
volt, de tartalmas is. Meglepett, hogy végre valakivel tudtam beszélni anélkül,
hogy ismernem kellene. Nem kellett unalmas háttér információkat megismernem
róla, enélkül is értettem, hogy miről beszél. Szavai a legtöbb emberrel
ellentétben értelmesek voltak, és tudása valószínűleg kiterjedtebb, mint az
enyém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Lassan végzek. Remélem, Irina
visszaér addigra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Én már látom – fordultam vissza
az ablakból. – Nem sieti el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kisvártatva belépett az ajtón,
műsorzárás után, hazafelé elmesélte az eredményeit, egy darabon Igorral együtt
mentünk, de én alig vártam, hogy végre különváljunk tőle. Úgy döntöttem, hogy
bizonyára oltári hülyének néz, és nem érti, Irina minek hívott ide egy ennyire
idétlen és unalmas lányt. Meg voltam győződve róla, hogy a beszélgetés végére
alaposan átgondolta ezt a telefonszámcserés dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Később persze kiderült, hogy
nagyot tévedtem…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-31073519412418688432015-08-18T19:02:00.001+02:002015-08-18T19:02:13.510+02:00Nadja és Igor #13 - Ház az erdő mélyén<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcxU3KRtfRtkhj2CYoF7I50x_Uxi9SA3n2PSj1kOUvgCBvbQfH69sPo0KnPfFAq8ov5USlM6hFejykRaMiFw9Uz_fJ4tz6q4AUJekirOcu0izCHLKiccIdon1vbdhMb9MBAXlUxaZhLyY/s1600/89a5dde85358ec9b1b46648ce1477316.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcxU3KRtfRtkhj2CYoF7I50x_Uxi9SA3n2PSj1kOUvgCBvbQfH69sPo0KnPfFAq8ov5USlM6hFejykRaMiFw9Uz_fJ4tz6q4AUJekirOcu0izCHLKiccIdon1vbdhMb9MBAXlUxaZhLyY/s200/89a5dde85358ec9b1b46648ce1477316.jpg" width="129" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azóta újra rágom a szám
idegességemben, nyílt sebekkel van tele. Egyfolytában azt várom, hogy
megszólaljon az ébresztő, és kiderüljön, hogy ez megint csak egy álom. Könyörtelen
fantáziám gyalázatos játéka. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Korábban is voltak vele ilyen álmaid?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Voltak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Mifélék?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Tivornyák, füvezés, drogozás. Minden,
ami kell. Mindig szenvedtem. El akartam hagyni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Más álmaid is voltak vele? <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen, de csak egyre emlékszem.
Közvetlenül a szakítás előtt álmodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Mi volt az? <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Valaki csöngetett, mikor
kinyitottam az ajtót, ő állt előtte. Nagy hátizsákkal érkezett, hozzám jött.
Kicsit helyre akartam hozni magam, ezért bementem a fürdőszobába, de mire
kijöttem… indulni készült. Kértem, hogy ne menjen el, ne hagyjon el. Azt
mondta, nem maradhat, de értem jött. Azt mondta, azért jött, hogy elvigyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miért hagytad el az országot ezután?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ismered az érzést, amikor a hely, ahová
mindig elbújtál a világ elől… nem biztonságos többé?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kis szobám volt a kuckó, az
örökké biztonságos vackom, ahová mindig elbújhattam a világ elől. Pár nap alatt
regenerálódtam, és minden visszaállt a régi kerékvágásba. Azután megtörtént.
Elveszítette azt a képességét, hogy magába szívta a bánatom. Vagy egyszerűen
csak telítődött, és nem képes már befogadni több fájdalmat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mintha gyógyítás helyett inkább
feltépné a sebeim. Eszembe juttatta azokat a közös pillanatokat, amik valójában
nem is voltak közösek… Csak pillanatok, amikor próbált belém kapaszkodni, én
pedig kezet nyújtottam felé. Részemmé vált, összeolvadt az életünk minden pillanata
akkor is, ha valójában soha nem is volt ott igazán. A dolgai a lelkembe
ivódtak, mint a szurok a húsba, nyomot hagytak bennem, és megváltoztattak engem
is. Mindenről ő jut az eszembe. Ahogy volt, ahogy voltunk… ahogy lehettünk
volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hűvös vidéki levegő cigifüsttel
vegyül, a tejút, a fa ropogása, és az a gatyarohasztó meleg, amit a kályhával
csinált. „Hozok még fát.” Az ölelése, és a tekintete, amivel elhitette… hogy
szeret. A puszta, a fasor az éjszakában. A hangulatosan megvilágított szoba ott
a világ végén. Mintha az apokalipszis elől menekültünk volna oda. A gonosz
szálloda a maga kis szellemeivel. Az energiaital, mogyorós csoki, az a rossz
tea, amit csinált. Ahogy csupaszon rohangált fel-alá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Ahogy a sztoridat ismerem, nem mintha megérdemelné a figyelmed.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Kezdem úgy érezni, hogy sosem
érdemelte meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Akkor nem értem, hogy miért vesztegeted rá az időd. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem vesztegetem rá. Nem teszek
semmit. Csak emlékszem, és erről nem tehetek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Tönkreteszed vele magad.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ő tett tönkre.. Tönkretett
azzal, ahogy apránként és észrevehetetlenül beszivárgott az életembe, és
mindenhol lerakta a mérgét. Kis üvegcsék mindenütt, amik akkor robbannak fel,
amikor azt hiszed, már nem is fontos az egész. Tönkre tett, amikor az új
csajával mért össze. Azt hitte, nem tudom. Azt hitte, ha letagadja, elhiszem.
Pedig akkor már egy szavát sem hittem. Ő… TETT… TÖNKRE…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Szeretted őt?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ez bonyolult kérdés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Már hogy lenne bonyolult? Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Szeretted őt,
vagy sem?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Bonyolult. Azért bonyolult,
mert ő nem egyszerű eset.. ahogy én sem vagyok hétköznapi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Nem értem, mire gondolsz.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Születésemtől képtelen vagyok a
szeretetre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Értem. De ő miért bonyolult eset?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mert beteg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Beteg?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Beteg. Ahogy én. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miből gondolod, hogy beteg vagy?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Egy pszichiáterrel beszélgetek
róla. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Ez nem jelenti azt, hogy beteg vagy.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nadja megvetően nézett a doktornő
szemébe. Hunyorgott a dühtől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Mesélj akkor a bonyolult érzéseidről. Hogy kezdődött el?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Megismertem. Szimpatikus volt –
a lány elhallgatott. Megvonta vállait. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miért volt szimpatikus?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Úgy tűnt, nem akar felszedni.
Beszélgettünk. Azt gondoltam, hogy nagyon jó barátok lehetnénk, hasonló volt az
érdeklődési körünk, és nagyon úgy tűnt, hogy a világnézetünk, és az elméleteink
is azok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Hogyan jöttetek össze végül?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Kevés volt az idő.. Megkértem,
hogy legyünk inkább barátok, de ő azt mondta, neki az nem megy. Választás elé
állított, és nekem el kellett döntenem, hogy soha többé nem látom, vagy
belemegyek egy távkapcsolatba valakivel, akit még egy hete sem ismerek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Tehát, jól értem? Nyomás hatására döntöttél? <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen. Szükségem lett volna még
időre.. De haza kellett mennem. Azt hiszem, még legalább két-három hét kellett
volna, hogy megnyíljak előtte, de nem volt két-három hetünk. Megsajnáltam,
ahogy nézett. Ártatlan és vágyódó volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>A sajnálat miatt kezdtél kapcsolatba vele?</i> – kérdezte lekezelően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem! A sajnálat volt, ami
ráébresztett, hogy érdekel, mi van vele. Érdekelt, hogy mit érez. Korábban
senkivel kapcsolatban nem éreztem ilyet. Pedig nagyon sok mindenkit üldöztem
már el magam körül. De fikarcnyit sem érdekelt, hogyan éreznek. Soha meg sem
válogattam a szavaim. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Mi volt benne olyan különleges?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Láttam benne valamit. Ő nem
olyan volt, mint a többi ember. Látszólag vidám, átlagos, talán túlságosan
élettel telt. A tekintetében azonban láttam valamit… egy másik őt, egy
magányos, szomorú valakit, akinek űr van a lelkében, akinek hiányzik valami az
életéből, és ezt az űrt féktelen életmóddal próbálja betölteni. De az űr tovább
tátong, és tágul az évek múlásával, ahogy fogynak a dolgok, amiket még nem
próbált ki. Fogynak az újdonságok, s őbelőle pedig fogy az élet. A szavai
derűsek voltak, a hangja vidám. Sosem viselkedett másként, mindenki felé
életvidámságot, és idétlen jókedvet sugárzott. De az a tekintet. Megtört
sóvárgó. Éreztem, hogy be akarom tölteni azt az űrt a szívében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Találkoztam már szánalmas
alakokkal, magányosokkal, vigasztalhatatlanokkal, és természetemnél fogva
szerettem volna segíteni rajtuk… de ő nem ilyen volt. A magányában semmi
szánalmasat nem lehetett felfedezni, megtörtségében semmi gyengeséget. Erős
volt. Olyan valaki, akinek összetörték a lelkét, de az összeforrt, és csak még
erősebb lett. Olyasvalakit, aki a külső rétegén belül őrzi egykori önmagát,
akit nem tudott szeretni, mert más sem tudta szeretni. Úgy éreztem, hogy a
szeretetem be tudná tölteni a lelkében tátongó ürességet, s cserébe az övé az
enyémet. Mint a puzzle darabkák, ahol az egyiknek hiányossága van, ott a másik
tölti ki a képet. Úgy éreztem lehetnénk egy két darabos puzzle melyet, ha
összeraknak, többé sosem választhatnak el, s kettejük közösen kialakított
képéből ablak nyílik egy sokkal szebb világra, ahol mindenki megkapta azt,
amire szüksége volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Szóval nem tartod elhamarkodott döntésnek?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem. Mindenképpen így döntöttem
volna. Csak kételyek nélkül tudtam volna haza menni, ha megkapom a szükséges
időt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Voltak kételyeid?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Folyamatosan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miféle kételyek?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hogy egymáshoz valók vagyunk-e.
Hogy az életvitelünk megfelel-e majd a másikénak a jövőben. Megmondtam neki
előre, hogy én hosszútávra tervezek. Szükségem volt arra, hogy ő egy olyan
valaki legyen, akivel le lehet élni egy életet úgy, hogy az ne egy valóra vált
rémálom legyen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Az lett volna? <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Sokszor gondoltam így. Sokszor
voltak kételyeim az egész kapcsolat alatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miért nem vetettél véget a kapcsolatnak, amikor először érezted, hogy
nem neked való az az élet? <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem tudom. Órákig szenvedtem.
Ott ültünk a stúdióban, és haldokoltunk. Éreztem, hogy szarul van, és éreztem,
hogy érzi. Tudta, hogyan érzek. Azt hiszem, rosszul esett neki, és…
rádöbbentem, hogy nekem kell rugalmasabbnak lennem. Az én személyiségem…
rugalmas, ő pedig valaki olyan, akit éppen azért kedveltem meg, aki. Minél több
időt töltöttem vele, annál biztosabb voltam benne, hogy jó döntést hoztam
azalatt a hirtelen nyomás alatt. Tudtam, hogy kell. Akartam, és akartam, hogy
működjön. Engem könnyen lehet irányítani, akár egy marionett bábot. Ha valaki
képes kezelni, nagyon jó dolgok jöhetnek létre a kettősünkből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Ő tudott kezelni?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Hogy hogy?</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Rájöttem, hogy ő is beteg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Is?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen. Ahogy én. Volt neki egy
másik… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Egy másik mi?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Másik személyisége. Neve is
volt, ketten voltak. Beleszerettem az egyikbe, mert ő pont hozzám való volt, de
a másik utált titokban. Neki egy olyan nő kellett volna, aki csak úgy van, és
tökély, akihez alkalmazkodni lehet, és amikor észrevette, hogy én képes vagyok
alkalmazkodni hozzá, csak várnia kell… rájött, hogy neki nem ez kell. Utálta
magát, és változni akart… de én nem voltam alkalmas arra, hogy megváltoztassam,
mert annak szerettem, aki ő volt. Elfogadtam. El akartam fogadni… ha nehéz is
volt néha. Sőt, fel akartam venni a ritmusát. Ezért összezavarodott, és
felülkerekedett a másik énje, aki nem szeretett, és folyamatosan próbálta
ellenem hangolni, ő pedig küzdött saját magával. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miért utálta magát?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A démonjai miatt… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miféle démonok?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Úgy tartotta, hogy az emberek
minden bűnük után kapnak egy árnyékot, azaz egy démont maguk mögé, ami
megkeseríti az életüket. Ő így akart elmenekülni önmaga elől, hogy elrejti azt,
aki ő, és felveszi az én személyiségem. Kaméleon volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Nem értem, mi volt a baj mégis. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem volt teljes a
személyiségem. Mikor észrevettem a hiányosságaimat, igyekeztem kipótolni az ő
tulajdonságaival.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Hogy érted, hogy kaméleon?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ő így nevezte a jelenséget. Alkalmazkodik
a környezetéhez. Leutánozza azt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Azt mondod, küzdött saját magával… miért?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mert szégyellte, hogy nem tudja
betartani, amit ígért. A közös örökkévalóságot, és az örök szerelmet.
Igyekezett újra belém szeretni, de észrevette, hogy én sem az vagyok, aki
voltam. Kétségbeesett és meghasonlott önmagával. De távol voltam. Nem vettem
észre, mert egymaga akarta megoldani. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Meddig küzdött?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Az első lányig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Hogy érted ezt?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Elköltözött otthonról a munka
miatt, és a következő hónapban megismerte a lányt. Együtt dolgoztak, minden nap
találkoztak. Sokkal izgalmasabb volt, mint egy magamfajtának írogatni.. Messze
voltam, és tökéletesen az övé. Ebben semmi kihívás, semmi izgalom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Azaz a kapcsolatotok alatt beleszeretett valakibe? Hogy-hogy nem vetted
észre?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem éreztette. Írogatta tovább
a mélyszerelmes üziket. Alig vártam, hogy együtt legyünk. Azért küzdöttem, hogy
végezzek az iskolában, és a megbeszéltek szerint kimentsen, és állította, hogy
ő pedig azért dolgozik, hogy legyen hova mennem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Hogy lett vége mégis?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Találkoztunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Vele?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen. A lány után. A tekintete
halott volt. Rosszul esett, ahogy velem beszélt, de nem tulajdonítottam neki
különösebb figyelmet. Tudtam, hogy fáj a háta a melótól, és nehéz hete volt. Sok
a stressz. Rosszul esett az is, ahogy a barátai rám néztek, de akkor erre is
találtam más magyarázatot. Neki mindig jutott egy magyarázatom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Akkor nem értem, mi vetett véget neki.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A sors. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Sors? Megmagyaráznád, ezt kérlek?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ő nem az a férfi volt, aki
meghitten üldögél élete szerelmével, aki kinyitja az ajtót egy lánynak, aki
kihúzza a székét, és aki szerelmes bugyutaságokat suttog a fülébe egy életen
át. Ő eldöntötte a sorsát, amikor választott. Választott egyet a két személyisége
közül, aki felülkerekedett. Örökké szenvedni fog, mert sosem lesz neki semmi
elég jó, ugyanis a két személyisége sosem lesz jóban egymással. Amit az egyik
akar, az a másiknak nem lesz jó. A gyengéd, kedves énje mindig beleszeret majd
valakibe, akit aztán a másik eltaszít. A másik irányít, mert ő lett az erősebb.
S neki magának csak egyetlen esélye van egy boldog jövőre. Ha valamelyik ént
sikerül elpusztítani. De ez nem fog megtörténni. Az alapénje önvédelemből
fejlesztette ki a másik ént, aki öntudatra ébredt, és irányítja az elsőt. Ő az
erősebb. Az elsőnek kellene elég erősnek lennie ahhoz, hogy a másodikat
megszűntesse önmagában, hogy felfedezze, hogy őbenne ő a jó, nem pedig az,
akivé válik. De ez sosem fog megtörténni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miért?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Az alapénje egy átlagosnak tűnő
fiú, míg a másiké a világ. Az alapén élvezi a másik én fényében való
sütkérezést, és nem veszi észre, hogy ami vele történik, az rossz. Mondhatnám
úgy, hogy szörnyet teremetett, ami elpusztította őt. Ha az egyik személyiség
megszűnik, az az alapén lesz, de az alapén nem tud megszűnni, hiszen ő a valós,
míg a másik egy teremtmény. A valódi önmaga mindig ott fog lappangani a felszín
alatt, és olyan magányos lesz, mint egy út mentén kidobott kölyökmacska. Hiába
hiszi azt, hogy a másik majd betölti az űrt, a másik majd irányít. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Ezt most nem egészen értem. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Egyszerűsítve; Az
alapszemélyiség lehet, hogy belém szeretett… ő az, akivel le tudtuk volna élni
az életünket. A másik személyiség azonban többre vágyott, neki nem voltam elég.
Számára unalmas voltam, és ezért elvette a nőiségem. Küzdöttem érte, és
kapaszkodtam abba a szerelembe, amiben hittem. De ő elengedett, mert az a sorsa,
hogy alávesse magát az alénjének. Megteremtette, és elveszítette felette az
irányítást. Neki sosem lesz elég egy valaki. Ezt fogja hinni, mikor
felülkerekedik az alapén, aztán előtör majd a kreatúra. Talán ő is beleszeret
majd valakibe.. de az a lány pedig az alapén ellenére lesz. Ebben a
hullámzásban fogja leélni az életét. Talán, ha korábban találkozunk… a sorsunk összefonódott.
Az Isten tudja, hogy miért, de nekem bele kellett szeretnem, és átmennem ezen a
változáson. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Ostoba! Ostoba vagy! </i>– Nadja megrémült a doktornő kitörésétől.<i> <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Komolyan elhiszed, hogy szeretett? Hogy valaha képes volt szeretni
olyasvalakit, amilyen te is vagy? Te magad sem hitted el, hogy szeret. Soha.
Mindig tudtad, hogy a ti meghitt és őszinte kapcsolatotok túl jó, hogy igaz
legyen. Mondtad is neki, mégis mentséget keresel arra, amit veled tett! Másik
személyiség? Csak nem gondolod, hogy komolyan veszem, hogy ez igaz? Tudom.
Tudom, megölted! Ezért ölted meg! Képtelen voltál elengedni, mert önző vagy, és
az is maradsz. Buta liba! </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem! Nem-Nem-Nem! – a
doktornő arcon csapta a lányt, amikor látta egy roham előjeleit. Az megdöbbent
és csöndben ült tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Akkor mi történt?</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A barátja akartam lenni. Tudja,
az élete része. Fontos volt, és tudtam, hogy menni fog, mert nekem nincsenek
érzéseim. Tudtam, hogy ha külön töltök tőle pár hónapot, már nem is fogok
emlékezni rá, hogy miért szerettem bele. De ahányszor felkerestem, láttam
rajta, hogy teher vagyok. Úgy éreztem, a nyakára járok. Azt hiszem, azt hitte,
hogy vissza akarom szerezni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Erre te?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Fájt. Kell a francnak valaki,
aki beleszeretett másba, amíg nekem ígért közös jövőt! Tudja… Az is elég vétek
lett volna, ha csak a testét adja neki. De az bocsánatos bűn. Ám ő a szívét
adta oda. Erre nincs bocsánat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Volt még valami.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Vannak kapcsolataim, és
megtudtam ezt-azt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Pontosabban mi is volt ez?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hogy én is csak egy sztori lettem
a nőügyek tasakban. Bekerültem abba a pakkba, amiben szerepel a lány, akit
állítólag 10 percel dugás előtt hívott fel, hogy szakítani akar, mert éppen
dugni fog, és a lány, aki állítólag hisztizett, és ezért feldugta a
hüvelykujját a seggébe, hogy nyugton aludjon. Én lettem a lány a csomagban, aki
miatt terjesztheti, hogy ő telefonálni szokott szex közben, sőt, ha már nincs
olyan állapotban, át is adja a csajnak. Ez lett a kilenc hónapunkból. Többre számítottam. Nem arra, hogy örökké fog tartani, de ha már vége lett, megtisztelhetett volna. Nincs benne szemernyi tisztelet sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Telefonált szex közben?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Dehogy. Ahhoz túl beszari,
félt, hogy kibasznám a picsába. Mindig írogatta az SMS-eit és a kis üzeneteit a
messengeren, hogy nehogy beleszeressek valaki másba, és nehogy szakítsak, mert
ő azt nem éli túl.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Nem túl férfias. De akkor mi a sztorija? Honnan jött az egész? <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Egyszer a végén. Pont az utolsó
alkalommal… A munkahelyén. Képzelheti, ezek halaszthatatlan telefonok, és ha
véletlenül mégis elhalasztja... Nincs ott komoly pozíciója, ha véletlenül
elront valamit, azonnal kivágják. Persze nem hagytam. Láttam, hogy felveszi,
mert egy beszari féreg. Akkor már rég tudtam, hogy nem akar velem lenni, de
azzal álltattam magam, hogy csak zavart az elméje, hogy kicsit felülkerekedik
benne a gonosz, és ez megzavarja. Akkor majdnem ott is hagytam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Miért nem hagytad ott akkor?</i>
<i> <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azt akartam, hogy meglegyen a
rádió. Egyszer kihagytam az első helyen. Nem hagyhattam ki mégegyszer, és
tudtam, hogy nem lesz több ilyen lehetőség. Azt is tudtam, hogy nem lesz több
rádiós pasim. Kell a fenének még egy ilyen! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Akkor hogyan?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Azon a napon… éjjel. Beteg
volt, és elaludt. Az ágyához kötöztem, módszeresen felvágtam. Hónapokig nem
tudtam rájönni, hogyan ébreszthetném fel hatékonyan… De akkor! A kés
pengéjével. Visított, mint egy kutya. Kitéptem a máját. Felvágtam darabokra, és
két falatot lenyomtam a torkán. Azért a máját, mert úgy szeret inni. Még élt,
és annyira, de annyira undorodott a vértől. Azután a kést beledöftem a szívébe.
Azt, amit tőle kaptam a születésnapomra. Csodálatos kört írtam le ezzel. A
hűtlen szíve visszakapta a hideg fémet, amit önvédelemre adott. Egyikünk sem
gondolta, hogy ő fog majd bántani. Én legalábbis biztosan nem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Hazug! – </i>kiáltotta a doktornő. Nadja elmosolyodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Átlát rajtam, ahogy mindigis… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– <i>Mi történt a valóságban?</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Megkerestem a kulcsot. A
tárcájára volt akasztva. Nem tartottam jó ötletnek lenyúlni a tárcát a
kulccsal, és bezárni őt oda. Nem tudtam, meddig leszek el, és mi lesz velem, de
tudtam; Jobb ötlet lenyúlni a tárcát, és eltűnni, mint ténylegesen megölni. Nem
tudtam hibáztatni azért, amiért nem szeret. Egy pillanatig sem érdemeltem
szeretetet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A képzeletbeli doktornő eltűnt, s
Nadja egyedül maradt a faház csendes szobájában a ropogó tűz mellett. Megint
egy Jack Daniel’s üres üvege volt a kezében. Azt ölelte, arcát szétmarta a
hiábavaló könny. Féktelen életmóddal próbálta betölteni az űrt, ami az ostoba
után maradt. Meg az amúgyis viharvert önbizalmának helyét, amitől talán örökre
megfosztották. Ezelől az élet elől menekült ide is, a faházba. De Jack volt
neki… az örök támasza. Az egyetlen, akiben bízni lehetett. Érezte, hogy hiába
vonult el a világ elől befejezni a könyvét, vissza kell térnie és szembenézni a
végzetével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Butáé a szenvedés, okosé a
bosszú… de a bölcs! A bölcsé a megbocsátás ereje – suttogta maga elé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Remélte, hogy a sors keresztezi
még valaha az útjukat, de nem volt bizakodó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Relain il nes baergis<sup>1</sup>
– mondta, s azonnal elkezdte összepakolni a ruháit. Vissza kell mennie a
városba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
×××<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<sup>1 </sup>Ismerem a lelked. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-48262695043214155342015-01-19T23:52:00.000+01:002015-03-04T20:37:57.754+01:00Zuhanás<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlJ-FGNQ7N-HDNmckoyRSMPagRa7EAhlwM_dAOroGEReywUacJvTJQO5LTd2KSv4wdLqpFpvzWAE9RikUdxzN-6EArcBctJWyuds1xA-hk7iRHQfcjQwc5LyoFnPBHdfCm3cyT5dwNNUk/s1600/IANAC-DREAMS-FALLING-1.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlJ-FGNQ7N-HDNmckoyRSMPagRa7EAhlwM_dAOroGEReywUacJvTJQO5LTd2KSv4wdLqpFpvzWAE9RikUdxzN-6EArcBctJWyuds1xA-hk7iRHQfcjQwc5LyoFnPBHdfCm3cyT5dwNNUk/s1600/IANAC-DREAMS-FALLING-1.png" height="200" width="160" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Igyekeztem
óvatosan lépkedni, és meg voltam győződve róla, hogy ez sikerül is, ám a
fogyasztott italmennyiség valószínűleg ennek ellenére sem engedte. Lassan a
tető széléhez értem, már nem is azért, hogy megcsodáljam a várost, nem tudtam,
hogy minek mászkálok. Azt hiszem, szenvedtem, ahogy mindig, és azt hittem,
ettől jobb lesz. Még ebben az állapotomban is tudtam, hogy óriási baromságot
csinálok, és néha gyűlöltem magam azért, akivé váltam. Mindezt az első alkalomnak
köszönhetem. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Emlékeztem
a másnapi sűrű, szürke égboltra, mely úgy nehezedett fölénk, mint valami
figyelő állat. Figyelte a zsákmányt, mi pedig, a hétköznapi ember, iszonyodtunk
tőle, mert tudtuk, hogy az áldozatai vagyunk. Áldozatnak éreztem magam. Vajon
tényleg tőle iszonyodtam, vagy magamtól? Magamtól, és attól, akivé válni
akartam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Gondolatmenetemet
akkor egy fiú szakította meg. Egy mozgássérült fiú, aki közvetlenül mellettem
ült a buszon, én pedig csak álltam ott, s a busz hirtelen fékezésére ő rágurult
a lábamra. „Elnézést, ugye nem mentem önre?” – kérdezte. Tekintetében a szokott
aggodalom, nyilvánvalóan nem az első eset. A hanglejtés igazán tisztelettudó.
Nyugtatólag bizonygattam, hogy semmi baj nem történt. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Hogy
miért akartam valaki mássá válni, és miért volt ez akkor hát mégis
visszataszító? <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Nem
születtem tipikusan egyszerű embernek, s mint ilyen, hatalmas akaraterő, és
tudatos ellenállás óvott meg generációnk szörnyű betegségétől, az alkoholizmustól,
és efféléktől. Már nem is azért, mert ki akartam lógni a sorból, egyszerűen a
hihetetlenül szilárd erkölcsi képzelgéseim nem engedték. A fejemben ott volt
egy egész könyvre való szabály, aminek meg kellett felelnem, és az engem
körülvevő embereket is úgy válogattam, hogy ezeknek tökéletesen megfeleljenek.
Nem is voltak túl sokan, azt meg kell vallani. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Egy
tipikus mai simán csak úgy nevezne, hogy; Unalmas. Talán az is voltam. Unalmas,
szürke. A körülöttem élő emberek pedig nem próbálkoztak sokáig a betörésemmel,
mert nyilvánvalóan lehetetlen volt. Nekik a hetet egy hatalmas buli tartotta
össze, én szívesebben megnéztem egy egyszerű horrort, ami végül sok esetben nem
is tetszett. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Senki
nem értett, senki nem is akart a társaságába, engem pedig abszolút nem zavart a
dolog. Tökéletesen elvoltam a magam világában, a saját sötét vermemben. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Amíg
nem találkoztam ővele. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Megértett,
sokban hasonlítottunk. Talán kicsit az ízlésünk is, de az még nem kopott össze
eléggé, és azt hiszem a világnézetünk is hasonló volt. Szerettem vele olyan dolgokról
beszélgetni, ami túl mély ahhoz, hogy más is értse. Mások nem értették, és
őrültnek, elvontnak neveztek. Ahogy őt is sokan. Ő értette, néha olyan szavakat
használt, és olyan gondolatokat vetett fel, amiket én magam is éppen ugyanúgy,
vagy csak hasonlóképpen gondolok. Ez tetszett, és az érdeklődési körének nagy
része az, ahogy velem bánt, ami köztünk volt. Egy láthatatlan kapocs. Mintha
életem korábbi éveiben azért lett volna hiábavaló minden próbálkozásom egy szerelemre,
mert őt vártam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Az
egyetlen eltérés közöttünk, és talán a legnagyobb, és ijesztőbb; Egy hatalmas
szakadék módjára terült el közöttünk. Féltem, hogy ez lesz az, ami egy nap
tönkretesz mindent, egy egyébként olyan jó dolgot. Az ő életében fontos
szerepet játszott, hogy a társaság középpontjában álljon, és mindig ott legyen,
ahol szórakoztató a társaság és van némi alkohol. S habár a saját elmondása
szerint kiélte már ezt az időszakát, én mégsem bírtam elviselni, ahogyan
egyszerűen csak oda veti; Igen. Néhányat, mikor afelől érdeklődnek, iszik-e a
pálinkából. Tudtam, hogy eltúlzom, mégsem parancsolhattam annak, amit érzek. A
rossz érzéseknek a jövőre nézve. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Csak
két rosszabb volt annál, amikor láttam, hogy iszik. Az, amikor tudtam, hogy
iszik, de nem voltam ott. Vagy, amikor próbálta elhitetni, hogy nem iszik, de
én úgy sejtettem, hogy igen. Olyankor gondolkodtam el felőle, hogy talán mégsem
vagyunk egymáshoz valók. Nagyon sokszor felmerült bennem, hogy abba kell hagyni
még mielőtt nagyon belemegyünk, de akkor már késő volt. Túlságosan szerettem,
és az alkohol volt az a szuka, akire egyedül féltékeny voltam. Úgy gondoltam,
az lehet az egyetlen, aki megronthatja a kapcsolatunkat. Mégsem vehettem rá,
hogy ne csináljon valamit, ami nélkül élnie nem lehet. Hiszen milyen buli az,
amiben nem lehet lerészegedni? Az csak üldögélés egy kanapén egy idegen
lakásán, aki halál unalmas, és a vendégek szívesebben küldenék inkább a pokolra,
mintsem még egy pillanatot a buliján töltsenek. Egészen más oldalról igyekeztem
megoldani a problémát. Nem akartam rajta változtatni, ő tökéletes volt. Egy
felnőtt ember, saját élettel, és én ennek az embernek adtam oda a szívem. Mivel
nem akartam, hogy olyasmit csináljon, amitől ilyen szinten képes vagyok
megundorodni tőle, de nem akartam megváltoztatni sem; EGY ÚT MARADT. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Nekem
magamnak kellett megváltoznom, s amikor erre rájöttem, elhatároztam, hogy; „úgy
bebaszok, mint a szar” legalább egyszer. Nem tettem semmit, nem említettem
senkinek, csak vártam az alkalmat, ami eljött. Rövid idő után, alig néhány nap
múlva eljött, és ó, milyen tökéletes alkalom volt az. Soha jobb lehetőség.
Megragadtam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Végtére
is csak az volt a kérésem, hogy mindig mindenből éppen ugyanannyit kapjak,
amennyit ő is, se többet, se kevesebbet. Tudtam, hogy nekem az akkor is elég
lesz, ha aznap visszafogja magát, sőt, sok is. Nem zavart. Ha kinyírom magam,
akkor legalább a szerelem nevében tettem, ha megmaradok, egy lépéssel közelebb
leszek hozzá. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Meghasonlottam
önmagammal. Olyasmit akartam magamból faragni, ami ellen egész odáig harcoltam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Nyugodtan,
óvatos egymásutánjában csurgattam le a maró löttyöt szegény, erre fel nem
készült torkomon. Bármilyen ostobán hangzik, rövidesen majdnem olyan volt, mint,
amikor kilenc évesen agyrázkódást kaptam, amint fejjel belefúródtam a földbe, ahogy
elestem a biciklivel. Akkor is próbáltam feltűnés nélkül kihordani két lábon.
Talán akkor jobban is sikerült. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Semmi
egyebet nem éreztem, csak azt az undort magam iránt. Le kellett küzdeni. Nem
lehetett mást csinálni, le kellett küzdeni. Így tettem. Az első után a cucc
egyre gyorsabban csúszott le, nem kellett félnem, hogy kihányom, még mielőtt
lenyelném. Tényleg nem éreztem semmit, ha csak azt nem, hogy a végtagjaim nem
léteznek többé. Illetve a gravitáció szűnt meg körülöttük, olyan könnyedek
lettek. Csupán ötig? Számoltam emlékezetem szerint. Elképzeltem, magam, ahogy teljesen
normálisan viselkedtem, ami valószínűleg rohadtul nem volt úgy, de én
igyekeztem… később nem mertem megkérdezni, mert szégyelltem magam, azután pedig
nem volt már aktuális. Bevallom, kíváncsi lettem volna, mennyire sikerült
tartanom magam a saját elveimhez, ameddig tényleg el nem értem a „saját
hányásában” fetrengős szintre, azaz be nem zárult mögöttem az aranycső. Igen, egy aranycsőben hátráltam, és a valóság volt a bemeneti nyílás, s az lassanként szűkült, mígnem végleg megszűnt létezni. Kár érte. Pedig az ember
milyen szépen ki tudná ismerni az igazi önmagát részegen azt, aki ő valójában.
Hiszen, ha feloldódik a kontroll, amit a társadalom kényszerít rád, és te magadra…
hát nem felszínre tör a valódi én? Mennyire vagy őszinte? <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Körülbelül
ott veszítettem el a fonalat véglegesen, amikor feladtam. Nagyon sokáig küzdöttem ellene,
és igyekeztem minél több alkoholt juttatni a szervezetembe, úgy, hogy közben az
agyam végig tiltakozott a felszívódása ellen, ám ez kevésbé sikerült, mint
szerettem volna. Az utolsó határozott emlékemben a vécé fölé hajolva igyekeztem
meggyőzni magam, hogy ha sikerül felállnom, akkor már jól vagyok. De félúton
meggondoltam magam, és feladtam a küzdelmet, hagytam, hogy maga alá gyűrjön
néhány aprócska pálinka, és tehetetlenül a vécére rogytam arccal. Végig ott
volt mellettem, akkor eszméltem fel rá, hogy nem is vagyok benne biztos, mikor
került oda. Gondolkodtam rajta, de hiába. Ahogy az igyekezetem is hiábavaló
volt. Se gondolkodni, sem pedig hányni nem tudtam érdemben, ellenben éreztem,
ahogy forog a szoba, és semmit nem akartam jobban, mint „leállítani végre a
picsába.” <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Megkértem,
hogy ne hagyjon ott. Számomra ez jelentette a megsemmisülést. Mostoha marionett
bábként rostokoltam a vécé mellett, és könyörögtem, hogy ne hagyjon ott, amikor
normális esetben elzavartam volna. Pont ő az, akinek nem kellett volna látnia
ezt a jelenetet. Nem akartam végleg kiábrándítani magamból, de ott, akkor már
mindegy volt. Mindegynek éreztem, mint egy haldokló. Ennek ellenére nem estem
kétségbe, tudtam, hogy vége lesz, és akkor végre a szoba is megáll, és nem kell
többet erőlködnöm, hogy kijöjjön a java. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Néhány
határozatlan emlék erejéig vissza-visszatértem a valóságba, pont mindig akkor,
mikor sikerült valamit újra visszaküldeni a természetnek. Az este további
részére nem emlékszem, és azt, amit én szoktam, most ő csinálta meg helyettem. Elintézte,
hogy egyben ágyba kerüljek, s ezzel bebizonyította, hogy szeret. Ténylegesen, nem csak üres szavakkal. Tudtam, hogy haragszik, mert sajnos többre emlékeztem, mint kellett volna. Nem akartam, hogy haragudjon, de eltökéltem, hogy ezentúl is sokszor kell majd neki.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Mellette
ébredtem az ágyban; éltem. Az aznapi közérzetemet inkább a szégyenem, mint a
fejfájásom, hányingerem, és szédülésem, csapta agyon. Harcos vagyok, a fizikai
megpróbáltatást el tudom viselni, bármi legyen is az. De azt a lelki törést,
amit a saját magam gyengesége, és az okozott, hogy ott és akkor feladtam a
harcot… semmi sem tudta begyógyítani. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
S
habár igyekezett úgy viselkedni, mint aki nem néz rám másként… éreztem, hogy
akkor is túlzásba estem. Hiába nem néz rám másként az elmondása alapján. Én
másként nézek magamra. Sosem leszek, és nem is akarok ugyan az lenni többé, aki
annak előtte voltam, az nem illik össze ővele. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Megfogadtam,
hogy soha többet nem iszom hányásig, de… azt is megfogadtam, hogy nem fogom
letenni a fegyvert. Szeretem őt. Nem lehet, hogy ez az egyetlen probléma vessen
véget ennek a kapcsolatnak. Azt nem fogom hagyni. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Leléptem
a tető pereméről, és zuhanni kezdtem. Nem ezt akartam, de mire rájöttem, már
késő volt. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul, és kapkodni próbálom a
levegőt, de ez nem egészen sikerült. Túl gyorsan zuhantam. Hirtelen pánik tört
rám, az a rettenetes félelem, amitől visszataszító vigyor kúszik szét az ember
arcán, hogy majd’ körbeéri. Egy ostoba mosollyal a képemen vettem tudomásul,
hogy nekem lett igazam; <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Mégsem
az alkoholmérgezésbe fogok belepusztulni. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
– Mi a fenéért akartál annyira, amikor nagyon jól tudtad,
hogy nem vagyunk összevalók? – kérdeztem magam elé suttogva még utolsó lélegzetemmel,
de ő ezt már nem hallhatta. Nem volt ott.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Zajos
becsapódásomra hangyabolyként került elő a jól ismert tömeg. Sikoltoztak, és
hangosan magyarázták egymásnak, ami történt. Valaki mentőt hívott, és rendőrt
de már hiába. A mentősök nem tudtak segíteni szétmállott testemen. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
Meghaltam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-34855917084158146522015-01-12T17:31:00.000+01:002015-01-12T19:09:46.690+01:001. fejezet; Az utolsó csók<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgft-50XAmxGSvbZQL3mJy6Gwkr02CPo32lZS6_blna7vBX_97madxGSzMobhRxETJCHOLItVEej7tVKjHraNlgNGi6deooIsNs9otR6AKjXpjHE05KPIQH2vmmyu7RKnyiFPgfZ1jfHng/s1600/539e9b3bfdf54905218078b4f0cd4b00.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgft-50XAmxGSvbZQL3mJy6Gwkr02CPo32lZS6_blna7vBX_97madxGSzMobhRxETJCHOLItVEej7tVKjHraNlgNGi6deooIsNs9otR6AKjXpjHE05KPIQH2vmmyu7RKnyiFPgfZ1jfHng/s1600/539e9b3bfdf54905218078b4f0cd4b00.jpg" height="320" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Futottam, rohantam a mocskok
elől. Esélyem sem volt ellenük. Egy halott horda ellen, egyetlen lány
egymagában. Mindig is úgy gondoltam, hogy ÉN <i>Haragban a világgal</i>… Sosem volt ennél nagyobb harag a világ és
énközöttem. Megadta, amire vágytam, és az arcomba dörgölte a tényt, hogy nem
vagyok elég hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kétségbeesetten igyekeztem a
poros betonon függőlegesben maradni, s olyan sebesen kapkodtam egymás után
barna csizmáimat, hogy az veszett nagy porfelhőt kavart a délutáni nap lenyugvó
fényében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Jó. Vissza
az egész – fojtotta belém a szót ingerülten – Igazad van, hülyeség volt,
mindketten tudjuk, hogy állsz hozzá. Én sem gondoltam volna, hogy egy nap
felvetődik ez a lehetőség, de… ez az ügy most komolynak látszik. Csak ez volt
az oka. De igazad van, ne is beszéljünk róla többet – magyarázta, és szóhoz sem
tudtam jutni. Csak álltam ott, az arcom, mint egy viaszbábé. Nem számítottam
rá, hogy valaha bárki is meg szeretné majd kérni a kezem. Nem is akartam volna
igent mondani senkinek, talán egy embert kivéve. Azt, aki pillanatokkal ezelőtt
felvetette nekem az ötletet. Mégsem szóltam semmit, nem tudtam mit válaszolni.
Csak álltam ott és néztem mereven, ő pedig sebtében visszavonta a dolgot.
Szerettem volna elmondani neki, hogy téved, és… szerettem volna közölni vele,
hogy szeretem, és jó, legyen. Hogy házasodjunk össze és… de nem. Tudtam, hogy
ha ezek után elmagyarázom neki, hogy a hosszú pillanatokig, talán percekig
tartó csönd mögött egy boldog igen lapult, csak túl félénk volt előjönni, valószínűleg
azt gondolná; szánalomból egyeztem bele. Aztán pedig megsértődne, amiért
szánalom házasságot akarok vele kötni. Nem akartam bántani, de már késő volt
kijavítani a dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Hát jól van.
Ez megbeszéltük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Én beszéltem
meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Igen –
motyogtam – Te beszélted meg. Magaddal – utaltam helytelen következtetésére, de
semmi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Mindegy, nem
is érdekes. Az a papír úgysem jelent semmit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Fölösleges
papírmunka. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Az –
bólintott, és elnézett a vállam fölött, egyenesen a fák közé. – Egy helyi nő
szerint ilyenkor járnak a szellemek – jelentette ki komoran, majd meggyújtott
egy cigit. Közben úgy tettem, mintha az órámra néznék, ami nem volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem
éjfélkor? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem – rázta
a fejét, és kifújta a füstöt. – Ilyenkor. Kettő után. Hallgasd csak! – mutatott
maga elé, engem pedig rettenetesen zavart, ahogy a cigit húzgálja az orrom
előtt. Minden lélegzetvétellel, egy lépéssel közelebb éreztem magam a halálhoz.
Nem mintha különben nem arra tartanánk mind. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valójában nem azzal volt a probléma,
hogy féltem a haláltól - habár igaz, hogy nem passzív dohányzás következtében
kialakult tüdőrákban akartam elpusztulni -. De nem is a szaga volt a fő zavaró
tényező - Igaz, az is irritálta a nyálkahártyám -. Egyszerűen csak attól
féltem, hogy idővel engem is hozzászoktat, és hiába vagyok csak nézője, lassan
én is rá fogok szokni. Nem nekem való volt a káros szenvedély… egyik sem. Nem
álltak volna jól. Arról nem is beszélve, mennyire idegesítő volt, hogy olyan
szexinek tartom ezt az undorító cselekvést, ahogy minden egyes alkalommal a
szájához emelte, mélyet szippantott, majd kifújta a füstöt. Olyan arcot vágott
hozzá, mintha a világot mentené meg azzal, amit tesz, és időnként egyik lábáról
a másikra helyezte a súlypontot. Tudtam, hogy mérgezi magát, és függ tőle, ez
még undorítóbbá tette az egészet. Gyengeség, ha az embernek szüksége van
valamire mindenáron, és nélküle egészen más emberré válik. Hátráltam egy
lépést, amikor rájöttem, hogy nekem ő jelenti ezt. Gyenge vagyok én is. Ő is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem hallok
semmit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Éppen ez az.
Minden elcsendesedik, az állatok... Az idegeid pedig pattanásig feszülnek <span style="text-indent: 18.9333324432373px;">– bal kezének ujjait összeérintve magyarázott, s erre a mondatra szétnyitotta őket a szétpattanást illusztrálva ezzel </span><span style="text-indent: 18.9333324432373px;">–</span><span style="text-indent: 14.2pt;"> Kipróbáltam
a városban is. Gondoltad volna, hogy a belváros kiürül, és szó szerint egy
élőlényt sem látni az utcán, és ha mégis, az zavarodottan siet? – megráztam a
fejem. A fejére húzott kapucnival úgy nézett ki, mint maga a kaszás.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hogy mennyire nem számít már a mi
világunkban a túlvilág. Nem létezik már, megtelt. A hátizsák nehezen csüngött a
vállaimon, reméltem, hogy nem szakad ég el. Néhány üveg ásványvíz és pár doboz
fájdalomcsillapító volt benne. Az összes, amit a benzinkút polcain találtam.
Nevetséges, hogy miket nem árultak egy hétköznapi benzinkút polcain. Ez az
eszeveszett ostobaság ment meg a véget nem érő fejfájástól, azt hiszem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy földön fekvő hulla mellett
fém bot fénylett fakón a rárakodott portól. Azonnal megálltam, felkaptam, és
beledöftem a hozzám legközelebb járó zombi oszladozó koponyájába, majd
fellöktem vele a többit. Csak futottam tovább, hátra se néztem. Néhány méter
választott el a fehér furgontól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fekete motoros kesztyűt viselt
műbőrből, már csak a fekete baseball sapka hiányzott. Azzal volt teljes a kép.
Végre elnyomta a csikket, és egy tartóba dobta, majd bement az ajtón, én pedig
követtem. Éreztem, hogy feszült közöttünk a levegő, de biztosan nem a
szellemjárás miatt. Azt hiszem megbántottam őt, méghozzá teljesen fölöslegesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bent lerúgta a cipőjét, és néhány
fát pakolt a tűzre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Így. Na,
most majd jó meleg lesz. Nem fogsz fázni – mondta. A „nem fogsz fázni” nála
körülbelül azt jelentette, hogy;» megsülsz, mint egy csirke a grillen«.
Szorosan átöleltem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem akarsz még
aludni? Rád férne – Még nem voltam álmos, és legszívesebben kihasználtam volna
a vele töltött utolsó éjszakát, de én holnap hajnalban haza utazom, őt pedig
behívták a közeli kisvárosba. Állítólag valami sürgős nemzetbiztonsági ügy, a
környék összes fegyveresét várják holnap reggel szolgálatra jelentkezni. Már
akik még nincsenek ott. Milyen szerencse, hogy a honvédség végre összekaparta
magát, és normális katonákat képeznek normális felszereléssel ellátva. Talán a
kilátásban lévő újabb háború nyitotta fel a szemüket. Minden megye saját
kiképzőtáborral büszkélkedhetett, ami nem kis szám, és újra kötelezővé tették a
katonaságot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igyekeztem nem a másnap reggelre
gondolni, és arra, mennyire megbántottam, csak feküdtem a karjaiban, és
próbáltam elaludni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Álmomban tűzharcba keveredtünk,
én is ott voltam, pedig nem is értek a fegyverekhez. Csak szeretnék. Engem
meglőttek, aztán végig kellett néznem, ahogy szitává lövik, csak mert segíteni
akart rajtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Többször is felriadtam, mindig
valami effélét szakítottam félbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ne aggódj,
nem sokára találkozunk – bíztatott. Ráemeltem riadt tekintetem, majd újra a
jegyemre. Már ezerszer megnéztem, és meg is tanultam, hogy a hatvannégyes az én
helyem, de muszáj volt valahová néznem, nehogy elbőgjem magam a búcsúzkodás
közepette. Éreztem, hogy most tényleg búcsúzunk, és ez lesz a leghosszabb idő,
amit eddig távol töltöttünk egymástól. A kapcsolatunkat nem is féltettem.
Tudtam, hogy ki fogja bírni, mert van olyan erős. Vagy ami nem olyan erős, azzal
egyébként is elpazarolt idő foglalkozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Őt féltettem. Féltem, hogy baja
esik, és féltettem magamat, hogy olyan határtalanul magányos leszek, ha majd
nem fogjuk tudni tartani a kapcsolatot. Talán hónapokig… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Végig simítottam az arcán, ő pedig magához húzott egy utolsó forró csókra. Meg akartam magyarázni
a tegnapi kis félreértést, hogy mégse úgy váljunk el, de beállt a vonatom.
Felmásztam a meredek lépcsőn, ő pedig feladta nekem a csomagom, és egy fáradt
integetéssel hosszú-hosszú időre elbúcsúztunk egymástól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Talán örökre…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-16607797316945213212015-01-10T21:36:00.000+01:002015-01-10T21:36:26.127+01:00Prológus<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGzVUjAfs89YwwC9Ir8PoRK97h79T_YC0hyNkiXwWE6v4wRsMgng2U1ABPGFvDCj0vxVMqCn1PvqAZmjBKFjiN8e0QMwaw8k1HCxmMEe0kt8_T4M_R65bu9sqstPAD6WYKAz48bAy-YdU/s1600/the_whole_world_in_my_hand_by_pixelvalve.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGzVUjAfs89YwwC9Ir8PoRK97h79T_YC0hyNkiXwWE6v4wRsMgng2U1ABPGFvDCj0vxVMqCn1PvqAZmjBKFjiN8e0QMwaw8k1HCxmMEe0kt8_T4M_R65bu9sqstPAD6WYKAz48bAy-YdU/s1600/the_whole_world_in_my_hand_by_pixelvalve.png" height="200" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
„<i>Már rég tudtuk, hogy egy nap majd megszűnik a valóság. Az általunk
ismert jól berendezett, kényelmes valóság. Az a valóság, amit mind olyan jól
ismerünk. A facebook, twitter és az instagram ideje lejár. A hálózat megszűnik
létezni. Az okos telefonok már csak porfogók, és még a mindennapi tisztálkodás
is luxussá válik. Tudtuk, hogy eljön a nap. A világvége. Tudtuk, hogy az
emberiség megszűnik létezni. Azt viszont nem is sejtettük, hogy ilyen hamar,
hogy mi is megérhetjük és azt végképp nem, hogy épp ilyen módon. Gondoltuk,
hogy mi idézzük majd elő. Nos, drága emberek, hiába akartatok megfélemlíteni a
globális felmelegedéssel. Hiába szajkóztátok a mágneses mezőket,
vagy a földönkívülieket, és semmiféle földönkívüli kacat nem robbantotta fel a
Földet, még csak el se térítette. A Föld ma is diadalmasan áll, ott a maga
helyén a világegyetemben. Kicsiny, mégis oly hatalmas. Fejletlen, mégis oly
fejlett. Rajta megannyi élőlény és anyag. A részecskék. Atomok és molekulák.
Kötések… Természet tudományok, és felszínes butaságok. Divat, és csillogás.
Szenvedés és kín. Micsoda briliáns teremtmény, micsoda fantasztikus lényekkel a
hátán. Milyen aprólékos, melyet az idő dolgozott ki és tökéletesített. </i>Bűn,
és bűnhődés<i>. Milyen csodálatos munka.
Elképesztő rendszerrel. Nem is tudtuk, hogy milyen szerencsések voltunk. Észre
sem vettük, annyira elvakított a saját önzésünk. Nem tudhatjuk pontosan, hogy
mitől alakulhatott ki, de biztos, hogy a mi hibánk. Talán a karma büntetett ily
módon, vagy ha Isten létezik, akkor ez a modern vízözön. Talán tudományos
magyarázat is létezik rá, és talán egy nap meg is tudhatjuk, vagy vissza is
fordíthatjuk. Ha túléljük persze. Mindenki véget akar vetni ennek a pokolnak,
de talán egyesek végre megkapták azt, amire titkon mindig vágytak: Hogy a pokol
végre megtelik, és a holtak majd köztünk járnak.</i>” <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Aha, mert én majd mindjárt fogok
egy tíz kilós fejszét és úgy kaszabolom vele a zombik fejét, mint a katana
szelné a feldobott narancsot. Kecsesen. Csakhogy ez a valóságban egy kicsit
másképpen működik. Az ember nagyon okos. Mindig nagyon okos, amikor nem kell
megtapasztalnia a problémát. Az ember egy valódi túlélő, igazi harcos, amíg nem
kell túlélnie és harcolnia. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elmesélem, hogyan történt ez az
én valóságomban, melyet egy gyermeteg álom tartott össze. Ebben a történetben
találkozhattok a pusztulással, a halállal. Mindennel, amin keresztül kell
menni, hogy elmondhasd magadról; „Túlélő vagyok” <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tizenhét évesen azt hittem, hogy
a világ egy nap majd az enyém lesz. Álmokat dédelgettem, melyek csak a
megvalósításra vártak. Álmokat, melyeket azért nem értem el húsz éves koromra
sem, mert lehetetlennek ítéltem, és helyette inkább megbújtam a vackomban.
Betakartam a fejem egy pokróccal, hogy kihúzzam addig, amíg valaki meg nem
oldja a problémám. El akartam menekülni, de semmi esélyem nem volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Így éreztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pedig a kezemben volt a kulcs.
Bármilyen ajtót ki tudtam volna nyitni. Rendelkezésemre állt, ami a
korábbiaknak sosem, a technika csúcskorát élte. Volt áram, vezetékes víz, internet,
kábeltévé. Megannyi munkalehetőség, és mindenki sopánkodott. Sopánkodtak, mert
nem becsülték, amijük megadatott, az természetes volt. Sopánkodtak a kormány
miatt, a környezetszennyezés miatt. A munkanélküliség miatt, a szegénység
miatt. Minden rossz volt, minden baj volt. Valódi <i>boldog békeidők</i>et<i> </i>éltünk,
és mindenki nagyívből letojta, mert senki nem tudott megelégedni a maga
jussával. Én sem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mennyi lehetőségem volt. Mennyi
minden mellett elmentem, amíg megtehettem, s most. A végső káoszban döbbentem
csak rá, hogy azok mind-mind lehetőségek voltak. Ott voltak a kezemben, és nem
éltem velük. Nem éltem velük akkor, és nem élnék velük most sem. Mert én erre a
világra születtem; a civilizációt levetkőzött, káoszba dőlt világba, melyben a
holtak foglalták el az élők helyét, és az élők űzött vaddá váltak. Menekülni
kényszerültek az otthonaikból, elvesztették a családjukat, értékeiket,
méltóságukat. Földönfutókká lettek, csavargóvá majd ők is a rothadó testű
tömeg, oszló részeivé váltak lassan, de biztosan. A vezetékes víz, és gáz
megszűnt létezni. Az áram, a hálózat hasonlóképpen. Az emberek képtelenné
váltak a távközlésre, csak a régi adóvevők működtek zavartalanul, s azok mind
katonai adásokat fogtak, melyek a túlélőket egy kupacba gyűjtötték. Ezeket a
helyeket azonban érdemes volt elkerülni, ahogy a nagyvárosokat is. Ezek a
területek erősen fertőzöttek voltak. Az emberek magukra utaltattak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Minden megváltozott,
reménytelenné vált. Ellenben énvelem, az életem végre célt nyert magának. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Meg
kellett találnom őt. Élve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-52611703827432015982015-01-07T04:13:00.000+01:002015-01-09T00:41:45.534+01:00A sors - судьба<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjunM1qKKMMc0OxEJeh7KhtS5JFEzLIyUeNU01RWjFYHGTDXnEFX_-eDeBIlcJ4lj0s1oZZiS0aNsSaiYmGDu64h1XA1Hg6u3xwLEj84d2h1i-hLYwDaakuLQNop8EUkzmtih7abiAOvc8/s1600/2014-11-02+06.12.41.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjunM1qKKMMc0OxEJeh7KhtS5JFEzLIyUeNU01RWjFYHGTDXnEFX_-eDeBIlcJ4lj0s1oZZiS0aNsSaiYmGDu64h1XA1Hg6u3xwLEj84d2h1i-hLYwDaakuLQNop8EUkzmtih7abiAOvc8/s1600/2014-11-02+06.12.41.jpg" height="150" width="200" /></a></div>
Mit tennél, ha
lehetne legalább egy kívánságod, melyet arra használhatod, amire csak
szeretnéd? Valószínűleg egészséget, vagy sok pénzt kívánnál. Örök életet,
sikeres karriert, hatalmas házat, vagy egy király autót. Befejezett
tanulmányokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az ember
anyagias teremtmény, s éppen ezen rossz tulajdonsága végett, szinte teljesen
képtelen a boldogságra. Egy boldogtalanságra kárhoztatott faj. Vajon tényleg
azért kaptunk kiemelkedő intelligenciát, mert ekkora kegyben volt részünk?
Vajon az Isten tényleg azért ajándékozta nekünk, mert annyira szeretett minket?
Vagy inkább büntetésből? Mennyivel valószínűbb, hogy csak büntetni akart
bennünket. Arra kényszeríteni, hogy örökkön örökké a létezés miértjén
filozofáljunk, s belekeseredjünk a saját elménk dilinyós fantáziáiba. A
lehetetlen jövőképekbe, melyeket a civilizáció félresiklása eredményezett, a
bizalmatlanságunkba, amit fajtársaink iránt táplálunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Arra vagyunk
kárhoztatva, hogy ne tudjunk normális kapcsolatokat kialakítani. Silány agyunk
minél erőteljesebben dolgozik, annál paranoiásabb képzeteket szül.
Bizalmatlanságot, bizonytalan jövőképet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szenvedünk.
szenvedünk csupán rövidke életük során, ha nem tudjuk félretenni a filozofálást
erről, meg arról. A jóról, rosszról. Jelenről, jövőről. Szeretetről,
gyűlöletről. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mellettem ült
a padon. Fekete zip-záras felsőt viselt és bőrdzsekit. Akkor már úgy éreztem,
kár is volt elmondani neki ezeket a dolgokat. Hiszen, vagy megoldjuk őket, vagy
nem. Ha nem lehet, akkor nem is kár érte. A mondókám végeztével elcsendesedtem,
és arcát figyeltem, ő a távolba révedt. Kifújta füstöt, megnézte, ahogyan
eloszlik a levegőben a fejünk fölött, majd félszemmel rám pillantott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem kellene
állandóan ezen agyalnod. Megmondtam, hogy megoldom. Mindent megoldok – hangja szárazon
felszívódott a ködös hajnalban, mintha csak a levegő oldotta volna
részecskéire. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem oldhatsz
meg mindent egymagad – suttogtam magam elé, és elfojtottam egy könnycseppet.
Nem mintha sírós lettem volna, de mindig elérzékenyített, ha fájdalmat okoztam
neki. Csendben magam alá húztam a lábam, és az égre pillantottam. Az égbolt
szürke vattapamacsnak hatott, s a vattából apró cseppekben szitálni kezdett az
eső. Ő felvette a kapucniját, és rám nézett. Ezúttal mindkét szemét az arcomra
szegezte. Egy pillanatra abbahagytam a reszketést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Eddig is
mindent magamnak kellett megoldanom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– De most már
ketten vagyunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– És mit akarsz
tenni? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Én semmit.
Csak veled akarok lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Akkor nem
értem, hogy miről beszélünk – némi füst került a tüdőmbe, köhögni kezdtem –
bocsi – kicsit elfordult, és próbálta arra engedni a füstöt, hogy ne szálljon rám
az egész. Felállt, lassan az ajtóhoz lépkedett, és kinyitotta azt – Ezt később
megbeszéljük – fordult vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem fogjuk –
mosolyogtam, és jelét sem mutattam, hogy be akarnék menni vele a házba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– De meg
fogjuk, csak nem most. Fáj a fejem, nem akarom, hogy rajtad csattanjon. Kicsit
le kell dőlnöm – mondta. Néhány pillanatig még várt. Engem nézett, és talán azt
várta, hogy utána megyek. Nem álltam fel, megvártam, amíg becsukja maga mögött
az ajtót, s csak néhány másodperccel azután követtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az ágyon
feküdt, amikor beléptem. A saját hibámnak éreztem, hogy szenved, mintha miattam
fájna a feje. Tudtam, hogy nem… de olyan érzés volt, és ettől az enyém is
lüktetni kezdett. A sötét szobában elejtettem azt a könnycseppet, és még egyet
ráadásként. Fölöslegesen kezdeményeztem
azt a komoly beszélgetést. Pusztán azért, mert elbizonytalanodtam a jövőmet
illetően. Nem érintette őt. Tudtam, hogy ő is a része lesz. Illetve, reméltem,
hogy ő is így akarja. Reméltem, és talán… csak meg akartam róla bizonyosodni,
és a legrosszabb utat választottam. Lefeküdtem mellé, amilyen csendesen csak
tudtam. Éreztem magamon a füst szagát, s attól mégjobban megfájdult a fejem, de
nem törődtem vele. Homlokomat a keze mellé fúrtam az ágyba, és oda gömbölyödtem,
közel hozzá, mégis úgy, hogy ne zavarjam. Mielőtt elaludtam volna én is, azt
kívántam, bár visszamehetnék egy évvel azelőttre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i>Egy évvel korábban egy barátnőm hatalmas
dilemmával küzdött, nem akart a városból hazamenni vidékre elszáradni, mint egy
szerencsétlen kóró. Lakótársat keresett, akivel közösben fizetheti a lakbért, s
így nem kellett volna haza költöznie a semmi közepére. Engem is megkért, de
akkor logikusnak találtam, hogy iskola mellett jobban járok, ha otthon maradok,
ahol minden ingyen van, és sok a szabadidőm. Be akartam fejezni az átkozott
iskolát, és ha mellette munkát vállaltam volna, a pénzt okosan félre teszem. Ám
a munka elmaradt. Pénzem nem lett sehonnan, és a szüleim keményen a torkomra
tapostak. Azaz, mindenképpen meg akarták vétózni a drága utazásaimat. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i>Drága utazásaimat vidékre, ugyanis senki sem
kívánta finanszírozni a kapcsolatomat, és nem is akartam, hogy bárki ezt tegye, de egyelőre egyikünknek sem volt pénze.
Talán ez a lehetetlen helyzet vitt rá arra a kegyetlen és keserű beszélgetésre. Melynek semmiféle célja nem volt. Talán egy kis önsajnálkozás. Tudtam, hogy ha haza megyek, a hónapban már nem fogunk találkozni. Idegesített
a tudat, hogy csak órák kérdése, és megint nem látom egy hónapig. Tehát azt
kívántam, bár elköltöztem volna otthonról, amikor lehetett. Ez megoldaná a
problémát. Már nem is azért, mert azt gondolom, hogy akkor több pénzem lenne.
Nem. Az összes kajára menne, és a szükséges dolgokra. Viszont, ha az a bizonyos
barát nem ment volna haza, én nem látogattam volna meg, és az egész nem így
alakul. Nem találkoztunk volna. Nem kellene a pénz arra, hogy őhozzá utazgassak.
Mert nem mennék oda. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i><br /></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felriadtam. A
saját ágyamban. Illetve tudtam, hogy a sajátom, de nem az otthoni, egy másik
ágy volt. Kimentem a konyhába. Otthon voltam, de nem a szüleimnél. Elkerekedett
szemmel néztem a konyhában tevékenykedő Irinát, barátnőmet, akit ezek szerint
nem engedtem hazaköltözni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Már megint
összeesett. Ez a hülye sütő tehet róla – dobta le az asztalra. Egy adag muffin
volt – Tudom, hogy a sütő az oka. Nem először csinálok ilyet, és eddig mindig
sikerült. Barátságos napfény lengte be a szobát, én pedig ennek megfelelően egy
barátságos mosolyt küldtem neki, majd elhagytam a helyiséget, kirohantam a házból
a friss levegőre. A napfény megtévesztett, így nem vettem kabátot, de nem
akartam visszamenni érte. Mélyeket lélegeztem, majd a telefonomban kezdtem
matatni. De nyoma sem volt bármiféle beszélgetésnek vele. Ő örökre eltűnt az
életemből, méghozzá olyan nyomtalanul, mintha nem is lett volna ott. Akárhogyan
próbálkoztam, még a nevére sem tudtam visszaemlékezni. Az életem sínen volt. Megszereztem
az érettségit, ezt tudtam, és elkezdtem egy régészeti képzést is. Boldognak
kellett volna lennem. A kilátástalanságot felváltotta mindaz, amit akartam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Óvatosan a dzsekim
zsebébe nyúltam. Néhány rubel bujkált benne, ami eszembe juttatta, hogy talán
éppen elég lenne a vonatra, de már a hely nevét sem tudtam felidézni magamban.
Kitörlődött. Az életem legfontosabb része törlődött ki egy buta kívánság miatt,
álom lett csupán; egy lázas, forró álom. Akkor jöttem rá, mennyire fontos is
volt, amikor már valóra vált az az ostoba kívánság. Ott álltam az utca közepén,
és keserves egyenes csíkra húzódott a szám, ahogy próbáltam elnyelni a
könnyeim. Csak arra tudtam gondolni, hogy most milyen rendben van a szobám,
helyén az életem, és akkor is kicsikarnék néhány rubelt vonatra, ha le kellene
mondanom a háromból két étkezésről egy nap, és az olyan luxuscikkekről, mint az
ásványvíz, vagy a tea. Most már senki nem mondaná meg, hogy mit hogyan kell
tennem. Csakhogy hirtelen rá is döbbentem, hogy most már nem is akarok csinálni
semmit. <i>Semmi egyéb nem számít. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Vajon ő most
mit érezhet? Emlékszik rám? Létezik egyáltalán, vagy tényleg csak álom volt? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Haza mentem,
és a párnámba könnyezve próbáltam visszakívánni az egészet, majd a sírástól
kimerülten el is aludtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De semmi.
Ezúttal nem sikerült. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Hihetetlen,
hogy még mindig nem felejtetted el azt az álmot – jelentette ki Irina. Fekete
kontúrral emelte ki a szemét, és sötéten füstösre púderezte, ahogy körülbelül
egy hónapja mindig, ha nem dolgozni indul. Fekete haját kivasalta, és valami
nevenincs orosz metálbanda logója virított a pólóján. Egy buliba indult, ahol
azok a srácok is fellépnek majd – Velem kell jönnöd, vagy megölnek a
képzelgéseid – nevetett, majd kisétált a szobából, de ahogy kilépett, vissza is
dugta a fejét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nincs
kedvem. Megmondtam – amennyire lehetett, még kisebbre gömbölyödtem az ágyon.
már hosszú hónapok teltek el, majdnem egy év, és még mindig csak rá tudtam
gondolni. Az arca teljesen elhalványult az emlékezetemben, de amiket mondott,
és amiket tett, soha. A mozdulatai… Meg akartam találni, és újra akartam
kezdeni az egészet, ha máshogy nem is megy. Nem tudtam tovább nélküle élni.
Mintha letépték volna az egyik karomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Irina sietős
léptei a szekrényemhez vezettek. Kivette azt, amiben még el lehet menni egy
efféle buliba úgy, hogy az embert ne nézzék hippinek, majd ledobta az ágyra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Öt perced
van – mondta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Különben is,
mikor szerettél bele a metálba? Ugye tudod, hogy az a csávó dobni fog? – Irina vállat
vont. Mindig ezt csinálta. Alkalmazkodott. Kicsit irigyeltem is, bár én is
tudtam volna alkalmazkodni. Vagy legalábbis nem féltem volna attól, hogy nem
tudok majd. Akkor nem lenne minden rendben… csak az az egy dolog, aminek
rendben kell lennie. Az éppen elég lenne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
×<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A buli
semmiféle izgalmakat nem tartogatott, így szokás szerint, inkább kisétáltam az
épületből. Semmi szükségem nem volt a fülledt, zajos metálra, és Irináékra,
akik úgy tettek, mintha illenének egymáshoz. Az alkoholgőzös leheletekre…
Undorított. Az épület előtt sétálgatva pillantottam meg a csuklyás alakot.
Sűrűn fújta ki a füstöt, és közben idegesen toporgott a lábával. Olyan ismerős
volt, és olyan rokonszenves érzéseket ébresztett bennem, amilyeneket csak
egyvalaki az életem során. Odatipegtem hozzá, mélyet lélegeztem, és a hideg
januári levegőbe eresztetem vissza az egészet. Olyan volt, mintha én is füstöt
fújtam volna ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Szia kaszás –
mondtam, majd egy másik irányba néztem. Ő lassan rám pillantott, csak úgy félvállról.
Nem tűnt részegnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Csá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Jól látom,
hogy nem ittál még eleget? – nevettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Több, mint
egy éve. Leszoktam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Miért? –
kérdeztem döbbenten, habár nem lepett meg igazán. Nem tűnt elképzelhetetlennek,
hogy valaki ne igyon, én sem tettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem kívánom…
és fáj tőle a fejem, ennyi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ismerős
vagy. Ezért is mertelek megszólítani. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ha te azt
tudnád – nevetett, majd eldobta a csikket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Mi a fenét
keresel te itt? A vak is látja, hogy te sem akarsz ma itt lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Egy
fesztivált szervezek – mondta büszkén. Rá kellett mosolyognom ezért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nadezsda<sup>1</sup>
– mondtam, és szőke hajam hátra vetettem a vállamon, majd kezet nyújtottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nadja. Szép –
mondta fél mosollyal az arcán, kérdés nélkül a becenevet hasznáva, mintha tudná, ki vagyok – Igor – mutatkozott be,
s az egész olyan volt hirtelen, mint a deja vu. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban biztossá
vált. Ő az, megtaláltam, és soha többet nem akarom elveszíteni. Egy ostoba rémálomban sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
×××</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nadezsda<sup>1</sup>: Beszélőnév;
Remény<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-76162085541065916892014-09-29T22:22:00.000+02:002014-09-29T22:22:14.234+02:00Éjféli nász<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8HRyAWqotGoUEh4gqwI2Q-ljFbpUf2TpUeBWFT-0wKaOQ5VQRlCG-wQKIzhNFv2DEoZiTstYh6P3j9sQjV1SzOietuy7SgkWa7Qy0CuhwOCEeZ8cq72d6DgSLAaTkgBFOQPsgIJ69ZwY/s1600/midnight+snow+lake2.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8HRyAWqotGoUEh4gqwI2Q-ljFbpUf2TpUeBWFT-0wKaOQ5VQRlCG-wQKIzhNFv2DEoZiTstYh6P3j9sQjV1SzOietuy7SgkWa7Qy0CuhwOCEeZ8cq72d6DgSLAaTkgBFOQPsgIJ69ZwY/s1600/midnight+snow+lake2.png" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Katerina Ivanovna mind a huszonöt
életévét annak szentelte, hogy mélységesen iszonyodjon a házasságtól, és az
elköteleződéstől valaki iránt. Véleménye szerint, az emberi lelket a
ragaszkodás, csak rabigába hajtja… </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
S amint betöltötte azt, a huszonötödiket,
és besétált abba a régimódi kávézóba a munka után, ahol a Hagyománytisztelő
Jelmezes Kör minden héten összegyűlik, s korabeli ruhákba bújnak…
megpillantotta őt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Magányosan ült a gazdagon
faragott rózsafa asztalkánál, egy csésze fekete teát kortyolgatott időnként, s
közben sebesen körmölt. Tollal írt, papírra. – Nem szokás ez már manapság –
jegyezte meg magában, kigombolta fekete kabátjának arany gombjait, és a pulthoz
sétált. S olyan kecsesen igyekezett elhaladni a férfi asztala előtt, ahogyan
csak tudott, puhán zajtalanul, mint a macska. Minden előre megfontolt szándék
hiányában. Kabátját a pult melletti fogasra helyezte, s kért egy fekete teát,
és némi tejet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mindig a legjobb választás –
szólította meg egy kellemes férfi hang, közvetlenül a bal oldaláról, s elvett
egy szalvétát a kagylóminta díszítésű ezüst szalvétatartóból. Katerina megilletődve
nézett a barátságos szemekbe, valami hirtelen villanás erejéig olyan értéket
látott benne, amit eddig soha senki máséban. A férfi sötétszürke mellényt viselt,
díszes arany gombokkal, és fehér inggel, s ebben az ódon környezetben csakugyan
egy Viktoriánus úriembernek tetszett. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hogy mondja? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A fekete – biccentett fejével
az érkező italra. Katerina elmosolyodott, finoman bólintott majd óvatosan
körülnézett a helyiségben. Minden asztal foglalt, habár a kávézó hétköznap
délutánonként szinte mindig üres. – Ha gondolja – kezdte az idegen – foglaljon
csak helyet az én asztalomnál. Jobb híján. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Köszönöm, igazán kedves –
bólintott a nő, s amilyen kecsesen azelőtt soha, felemelte a bögrét és az
említett asztalhoz vonult. Talán maga is meglepődött volna, hogy milyen
kifinomult a tartása, és modora, mióta a férfi megszólította. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egészen estig beszélgettek ott a
kávéházban, zárásig. Nem érzékelték az idő múlását, és annyi, de annyi volt a
közös vonás. Amikor aztán elérkezett a zárás ideje, Katerina szemeibe ártatlan
bú költözött, a férfi mégsem kért tőle semmiféle elérhetőséget. Mit lehetett
hát tenni? Felállt az asztaltól, megköszönte a helyet, s a kellemes társalgást,
majd a pulthoz vitte a porcelán csészét – habár tudta, hogy ez nem szükséges.
Leakasztotta kabátját, és elhagyta a kávézót. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elméje ólmosan kavargott az
idegen körül, még a nevét sem tudta… telefonszámát, vagy bármilyen
elérhetőséget. Az sem érdeklődött őutána, hát hogy mert volna bármi ilyet
kérdezni?! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fekete csizmája alatt ropogó
hangot adott a friss, fehér hó, arcára hatalmas pelyhekben hullott, s sötét
hajába is befészkelte magát. Katerina összehúzta nyakánál a kabát szőrméjét,
megborzongott, s gondolataiba merülve, apró léptekkel haladt egészen hazáig. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Otthon aztán begyújtott a
kandallóba, s a tűz barátságos ropogása alatt szüntelen azon tanakodott, hogyan
deríthetné ki, ki volt a titokzatos, de rokonszenves idegen. Kisvártatva arra
az elhatározásra jutott, hogy minden délután betér ezentúl a kávéházba, s
keresi a férfi ragyogó tekintetét a kiégett szomorú szemek tengerében… </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
…de hiába tette, a titokzatos
idegen nem került elő sem azon a héten, sem pedig a következőn. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hetekkel az eset után Katerina
már végleg lemondott a kedves idegenről, de még mindig gondolt rá naponta
legalább egyszer; Csak kerülne elő az a rokonszenves férfi! Ahányszor egy
csillag elhullott, ezt kívánta. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Úgy lett. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyik borús Januári délután
hangos kopogást lehetett hallani. Katerina nem volt vendégekhez szokva, s
bosszankodva nyitott ajtót. Hangulatához kevéssé illő bájos mosolyát vette elő
a vendég fogadására. S mikor megpillantotta az illetőt, szemében egészen eltérő
fény gyúlt a korábbi gúny helyébe. Szájára őszinte mosoly költözött, s érezte,
amint felforr az arca. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az idegen állt ott, akit úgy
keresett, aki után annyira vágyott. Elegáns megjelenése, magabiztos mosolya
ismét elbűvölte, s azonnal be is invitálta. Azóta elválaszthatatlanok, s minden
reggel, amikor először megpillantja, hálát ad érte, hogy nem foszlott köddé az
az álom, melyben nap, mint nap él, s nem tudja megunni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem volt kérdés, hogy a kérésre
igennel felel-e. Még akkor sem volt kérdés, ha egész életében meg volt győződve
arról, hogy a házasság mára elvesztette régi pompáját, s igazán csak arra való,
hogy az emberek duplán kidobják azt a rengeteg pénzt, és tönkre tegyék vele a
körülöttük élők életét. Családokat, barátságokat romboljanak le. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy Katerina körülnézett a
kékrózsával díszített oltár alól, szemben a fekete vizű tóba veszett tekintete.
A telihold sugarai gyémántoknak tetszettek a víz békésen ringó felszínén, s
hatalmas pelyhekben a hó mind beleveszett. A hóra szórt kék szirmok a másik
irányban, egészen királykék szoknyájáig vezettek, melyet hátul turnűrrel
emeltek meg, s ónix fekete rózsákkal díszítettek. Fekete alsószoknyájának
legalsó fodra éppen csak megmutatkozott a szoknya alól, s alatta éppen hogy
kilógott királykék cipőjének kecses orra, s annak ezüstszínű csatja. Nem
fázott, habár semmiféle kabátot nem viseltek. Nem fázott, mert vele szemben ott
állt a szeretett férfi, kivel lelkében találkozott, s mintegy kiegészítésül
kapcsolódtak össze még eltéréseik is. Ez a kapocs a szemnek láthatatlan volt,
de a lélek érezte, a kettejük lelke… hogy a világ nem lenne már ugyan az, ha ők
nem lennének egymásnak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az óra éjfélt ütött, ők pedig
belevesztek az erdő kopaszon nyújtózó kísérteties fáinak sokaságába. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4715216862265822256.post-711858784787696542012-11-20T22:03:00.000+01:002014-11-28T12:48:31.909+01:00Ház a város végén<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQtID9EyCd___j-bfqdIIYNdsENDcLjFRc_wMlQa5H4sKenxesYsXbXFgbphtVFa6HV7pfs3YIx9BFSqjQz0b1BEuE7QuA8PeYbfnrANC5LQbM_USv2JQxYmOF4Ik_jf5qDrnX5Vk-Jsk/s1600/Victorian+Welcome.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQtID9EyCd___j-bfqdIIYNdsENDcLjFRc_wMlQa5H4sKenxesYsXbXFgbphtVFa6HV7pfs3YIx9BFSqjQz0b1BEuE7QuA8PeYbfnrANC5LQbM_USv2JQxYmOF4Ik_jf5qDrnX5Vk-Jsk/s1600/Victorian+Welcome.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig is arról álmodoztam, hogy egy nap naplót fogok írni, és benne megemlítem majd azt a házat. A házat, amelyikben felnőttem..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki úgy emlegette, hogy a "Ház a város végén". Igazi Viktoriánus korabeli építmény volt, le se lehetett volna tagadni. A fehérre festett hajódeszkázott falai, a kis tornác, és a kedves kis fakeretes ablakok csinos kis függönyökkel. Azt hiszem hat éves lehettem, mikor először találkoztam legjobb barátommal, Miltonnal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az udvaron játszottam, amikor hirtelen előkerült a semmiből. Ő volt az első barátom. Attól a perctől, hogy megláttuk egymást az udvaron, elválaszthatatlanok voltunk. Milton két évvel volt idősebb, mint én, de kicsit úgy viselkedett, mintha még többel lenne. Segített nekem a tanulásban, és ha butaságot csináltam ő tette rendbe. Annyira félénk volt szegény, hogy sosem mert a szüleimmel találkozni, és a városban sem ismerték őt, úgy ahogy szokás volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy idősebbek lettünk, szinte csak egymás társaságában töltöttük az időt. Lementünk a folyóhoz, és sok időt töltöttünk az erdőben. Volt ott egy kis faház, amit még együtt építettünk egy fa tetejére. Az évek során mindig javítottunk rajta, így egész szép kis búvóhely vált belőle. Mikor éppen nem Miltonnal voltam, akkor is sokat jártam oda, s vártam, hogy ő is felbukkanjon. Szinte csak ő járt a fejemben. A külön töltött idő során üresnek éreztem magam, és csak a következő pillanatra tudtam gondolni, mikor arany tincsei ismét felbukkannak a csapóajtó nyílásában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor tizennyolc éves lettem, Milton szólt, hogy este menjek le a kis faházba, mikor senki sem lát. Beszélni akart velem valami nagyon fontos dologról. Egész nap azon járt az agyam, hogy mit akarhatott. Minnél többet gondoltam rá, annál butább dolgok ötlöttek fel bennem. Elsőként azt hittem, megkérne talán, ezt a gondolatot azonban nem volt nehéz elhessegetnem, hiszen Milton nem volt átlag ember. Nem ismerte senki, nem beszélgetett senkivel, egy ilyen esemény pedig mindent megváltoztatott volna körülötte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este, mikor már mindenki lefeküdt, én kimásztam az ablakon, és sietve a közeli erdőbe szaladtam, ahol a kunyhónk volt. Nem tudom, mire számítottam aznap, de nagy izgalommal futottam, és futottam. Alig kaptam levegőt, mire odaértem. Felmásztam a kunyhóba, és azonnal megláttam Miltont, aki már ott várt. Az arca hófehér volt. Sosem láttam azelőtt ilyen sápadtnak. Kicsiként a haja teljesen szőke volt, és jól fésült, de ahogy idősödött lassan befeketedett, és kócos lett. Kerek szemüvegét a későbbiekben sem hagyta el, s hanyagul orrára hajítva viselte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira szerettem őt, ahogy senki mást nem tudtam. Felmásztam a létrán és felnyitottam a csapóajtót, hogy mihamarabb újra lássam pirospozsgás arcocskáját, de akkor már késő volt. Minden pír kiveszett belőle, akárcsak egy halottból. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aznap este azért hívott oda, mert közölni akarta, elmegy. Azt mondta semmi szükségem már rá a továbbiakban, és ezért is neki el kell mennie. Olyan szomorú lettem, hogy a szívem szakadt bele. Attól az estétől kezdve nem tudtam többé boldog lenni, minden egyes mosolyról Milton bájos lénye jutott eszembe. Ő volt az, aki annak előtte egyedüliként élvezhette a mosolyom, hiszen ő volt az egyetlen, aki ki tudta csalni. Sosem mosolyogtam többet azután. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg olyan közel volt, sosem mondtam neki, hogy mennyire szeretem. Pedig megtehettem volna bármelyik nap, de annyira természetes volt a jelenléte, hogy nem is vettem észre mennyire hiányozna, ha már nem lenne ott. Sosem gondoltam bele, hogy egyszer majd elmegy és itt fog engem hagyni. Két nap elteltével kérdezősködni kezdtem, nem tudja-e valaki, hova ment Milton, de senki nem tudta, hogy kiről beszélek. Értetlenül kérdeztek vissza, és úgy néztek rám, mintha őrült lennék legalábbis. Lassanként én is kezdtem annak érezni magamat, mintha csak az agyam szüleménye lett volna az a tüneményes fiúcska, aki fényt hozott a gyerekkoromba, s el is vitte magával, amikor itt hagyott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szüleim nem ismerték, a városiak nem ismerték, én meg a családját nem ismertem. Senki nem tudott nekem segíteni, magamra maradtam. Amikor nem volt semmi fontos dolgom, mindig elmentem a kunyhóhoz, és emlékeztem arra, hogy milyen volt. Magam elé idéztem az arcát. A kócos fekete haját, mely aranyló szőkéből vált olyanná alig néhány év leforgása alatt, és azt az akaratos kék szemét, ami olyan szikrázóan csillogott az örömtől.. Egészen addig az estéig, mikor legutóbb láttam, mint a tenger hullámai egy forró nyári napon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában nem volt szép az arca, de barátságos, és szeretetre méltó. Bármit megadtam volna, hogy csak egyszer újra láthassam. Eszembe jutott, minden nap. Az összes közös pillanatunk, minden és még több. Elképzeltem, amint visszatér. Ezerszer és ezerszer! Magam előtt láttam azt is, hogy sosem ment el. Teljesen elszigetelődtem ebben a kitalált világban, melyet magamnak teremtettem, magamnak és neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor rájöttem, hogy más nem segíthet rajtam, csak én magamon, a városi könyvtárba mentem. Olyan iratokat kerestem, ami meg tudja nekem mondani, hol lakhatott. Bár már évek óta minden nap találkoztunk, soha nem tudtam meg hol élt, és a szüleit sem ismerhettem. Az összes Milton nevű lakos adatait megkerestem, aki az utóbbi 50 évben itt lakott, de nem hittem a szememnek, mikor az én Miltonom képe egy régi aktából került elő. Születési időnél 1809.-et írt, én pedig 1854.-ben születtem. Csak két év volt közöttünk, legalábbis ő ezt mondta, és az kizárt volt, hogy ennyivel idősebb lett volna, hiszen együtt nőttünk fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor elhagyott engem, akkor lett húsz éves. A papír szerint Milton húsz évesen halt meg tüdőgyulladásban. Nem akartam hinni a papíroknak addig, amíg meg nem láttam a mindent eldöntő információt. Milton családja lakott a házban mielőttünk, s mikor ő meghalt 1829.-ben a család elköltözött, és mi abban az elhagyatott állapotban vettük meg 1860.-ban. Nem értettem teljesen a történetet, ezért elhatároztam, hogy megtalálom a magyarázatot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anyám még ebben az évben valami fertőzést kapott és meghalt, apám pedig felakasztotta magát, mert nem bírta elviselni a veszteséget. Egyedül maradtam a házban. Nagy volt és üres. Magány és gyász telepedett meg a sarkokban, és kivárták a legtehetetlenebb pillanatomat, akkor vetették rám magukat csöndben, de fájón. Részben akkor sikerült meghoznom a döntést is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elhatároztam, hogy befogadok egy kislányt, egy árvát. Öt éveset választottam, és próbáltam úgy nevelni, ahogy anyám engem. Gyönyörű kislány lett belőle a nálam töltött év alatt. Kék masnit kötöttem copfjaiba minden egyes reggel, és hozzá illő kockás ruhácskába öltöztettem. Palacsintát sütöttem neki reggelire, vagy gofrit. Szerette a tejbe mártani a csokis süteményt, és csilingelő kacagása elüldözte mind a magányt, mind pedig a gyászt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy napon azzal szaladt oda hozzám, hogy van egy új kis barátja, a neve Milton. Neve hallatára elejtettem a porcelán teáskannát, s így az összes tea szétfolyt a konyhapadlón, de nem szedtem össze azonnal a szilánkokat és nem töröltem fel a kiömlött teát. Csak leültem az asztalhoz, és megkértem, hogy ő is tegyen így. Helyet foglalt velem szemben, én pedig a szemébe nézve megkértem rá óvatosan, hogy hozza el mihozzánk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen meg akartam ismerni őt, így vacsorára hívtam. Mikor új barátja félénkségével próbált kibújni a kérésem alól, mondtam a kislánynak, hogy a fiú nélkül haza ne jöjjön, mert be nem engedem. Erre az erőszakosságra eljött hát a nyolc éves kis Milton. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan volt, mint amikor először megismertem. Ő is felismert engem, elmagyarázta, hogy mindig, mikor a huszadik életévet betölti újra meg kell halnia, és nyolc évesen visszatérhet, ha egy kislány kerül a házba, s mikor az betölti a hatodikat, ő újra felbukkanhat. Nem tudta elmagyarázni, hogy miért, valószínűleg ő sem jött még rá, miért bünteti a sors. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Onnantól nem engedtem, hogy túl sokat találkozzanak a kislánnyal. Nem akartam, hogy az is úgy járjon, ahogyan én egykor. Milton mégis sokszor megfordult a házban, beszélgettünk. Kisfiú kinézete ellenére egészen egyformán gondolkodtunk, néha még mindig úgy éreztem, hogy ő az idősebb. S az is volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor Milton ismét betöltötte a huszadik életévét, újra hívott a faházba. Ha jól emlékszem, akkor lettem én harminc éves. Azon az estén mindent elmondtam neki arról, amit érzek, és amit éreztem. Ő pedig megkért, hogy ne hozzak a házhoz több kislányt, és halálom után azonnal rombolják le ezt a házat, mert nem tud már több halált elviselni. Zokogtam kérésére, de megígértem neki, hogy megadom a neki kijáró örök békességet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Attól a naptól, mikor Milton másodszor is meghalt, többé nem volt kedvem élni. A kislány is tizennyolc éves lett, és elment a háztól, én pedig szomorú, élettelen vénkisasszonyként élhettem tovább. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az én búcsúlevelem. Kérem egyúttal, mint utolsó kívánság, egyfajta végrendelkezés, hogy halálom után égessék fel ezt a házat s az erdőben megbúvó aprócska építményt, helyére pedig ne építsenek másikat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hadd nyugodjon békében szegény Milton és az én lelkem is..<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Annie Sawyerhttp://www.blogger.com/profile/13166325773988343602noreply@blogger.com4